amikor hiába címzed,
kérded, úgy felel, hogy nem
felel, de néz, akárha
várakozna, szólj már, és te
beszélsz, írsz, sóhajtol annyit,
de nem érte – és ? ezt
érti, néz csak. Tudja már, hogy
rajta túl figyelsz, amire
nincs, mit mondjon. Biztat szép
szemével, kérdez is, de
választ nem adhat ? már,
a kérdés túl már rajta.
De könnyeid szívvel fogadja,
hogyha jó, ha sírsz, az oly közös,
ha majd ? is kérdez,
túl egy másikon, és néz az is.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.24. @ 12:57 :: Petz György