Itt, most a lelket szeretném
felboncolni sebbel, ésszel,
nem sikerülhet: ellebben,
legalábbis, hihető, hogy így van.
Nem vagyok ma szomorú –
mondja az életképes -,
mégis zenét hallgatnék,
hol kisírják őt, épen, egésznek.
Egész-e? Tud-e nőni? Látni?
Sokszor emlegetjük, s lessük:
láthatatlan, magasból jő,
megnyílhat a testben,
ösztönlényünk sírva kér,
kicsit könnyedebb lesz tőle,
s felkacag – ha érzi, itt –
szebbre lel e rusnya lesben.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.24. @ 14:14 :: Marthi Anna