Kuszmallék a szalár
Cserepelény fele,
rőt szélkarád forrant
bögönyével tele,
és ahogy sederte
az oldalán szérelt,
dús ocsolánnyal
vérces burgot érlelt.
Künde Szévi bihérc
készülődött ottan,
aranyos turbája
pengve reá csoppant,
görönc palavánnyal
és cserempes kénnyel
zumborokra reá
indult a tüménnyel.
Szőregén a lovát
által döröngölte,
az kicsi Dongolka
zokogva küsztölte,
s elhágott a tümény
csoppant a szík széle,
Sobornál a karád
már Burgony felé tére.
Alájától Sédig
dűlővágta zsajgott,
az ordoszi csorgó
zalotára hajlott,
nyargonc hágott oda
egy csujbajszán ecsék,
Kusárhandár felől
nagyszála érkezék.
Felhorgadt a tülök,
a dongád megdobbant
aszúna, küsztandár
sorban előlobbant,
a tárkány felhágott
a követ felé néze,
villogott a csédben
aranyos keléze.
Halljad hát Ongolád,
sorolta a követ,
Xanszál kerál küldé
ez aranyos övet,
türkizes jazigányt,
ezüstös sallontát,
gyöngyöt, ciffraszádét
zsalygát és vángolnát.
És ihol Hunorka,
Xanszál csilling lánya,
taftaszínbe öltözött
dalos csalogánya,
hát szüktén járja keléz
csederedjen Zumbor tája,
egy kicsinyég immár
béke szálljon rája.
Hét kalméra szökkent
gávál benne szakadt,
vércre szállt a hollánd,
hosszú moraj fakadt,
– hamar Beszta lipic,
mint zontáj kél a hegyen,
Kündéhez vezessed
topolkája legyen.
Legyen sender, legyen ékes
mennyegzője rája,
légyen övé Hunorka
és Ongár széles tája,
s vissza állt a tümény,
kitért Küszbérc iránt
elmaradt hamarost
Kantadolony nyíránd.
Ottmaradt Hunorka,
remegék a szája,
Künde bihérc mellett
mint hunok ősanyája,
hát elregéltem néktek,
amíg tartott az út,
kicsike hun Zsombor,
s kicsi pisla Zút.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Torjay Attila
