Cseri János : Szenteste

2010.12.14. Cseri János Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Itt most hó hull… a táj fehér,

meghitt karácsony-este kél.

Hólepel nyomán csend honol,

kondul egy harang valahol.

Hangja száll tanyán, városon,

körünkbe áhítat oson.

A szív meleg, az este h?s,

gyermekünk arca, nyílt, der?s.

Ajkain csendül ének szó:

„Hópille száll, egymillió…”

?t nézve, látom múltamat,

mit felidéz a pillanat,

– Szüleim itt fogják kezem –

Köszönöm! Édes Istenem.

Szívem csordultig van tele,

feltölt az Úr szeretete.

Varázslat suhan, angyal jár,

gyermeket öröm várja már:

Ajándék! Minékünk e szent-

este, együtt, csodát jelent.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.14. @ 13:51 :: Cseri János
Szerző Cseri János 19 Írás
Amatőrként írok, néha rímelő sorokat. A szerelem és a mindig megújuló természet adott elsőként ihletet, jó példát: Petőfi és Arany sorai. Kétkezi emberként, mindenféle fizikai munkát végzek, szakmám szerint asztalos végzettséggel. Nekem jó ellenpólus az olvasás,-írás az elmét is megmozgatni. Ifjan elkövetett könyvem után, néhány antológiába hívták meg egy-egy versem és most személyemet, az Édentől-Északra művészeti csoportba. Elmerengek emlékeken, inspirál a jelen és a családban igyekszem megtalálni a boldogságot. Naivságom okán, sok csalódással szembesített az élet, de jó lecke volt. Megbecsülni, ami van! Erre ébreszt rá, minden fényes hajnal és gyermekeinkben meglátott csoda.