Böröczki Mihály - Mityka : Egyrímű dal

 

Én nem szakadtam darabokra,

hát nem is vittem soha sokra,

száz csomóra kötöztek, bogra,

s én hurkoltam, míg más bogozta.

Bolond világ – bökős a bokra,

szúrt a tüskéje, csápolt csokra

én áhítoztam szebbre, jobbra,

csak éppen lássék – nem nagyobbra,

hát léptem balra, léptem jobbra,

széttöredezett lépcsőfokra,

vágytam akármi rongy dologra,

szakadt vonóra, horpadt tokra,

de másra mégse nem futotta,

csak szívverésből írt dalokra,

csak kotta nélkül írt dalokra,

szilaj tengerre, hó habokra,

és hánykolódó csónakokra,

én kapaszkodtam minden csonkba,

kezem csupán az Isten fogta,

s míg szám a nevét eldadogta,

fölbámultam a csillagokra.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.12.14. @ 13:52 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.