Megfogták kezeid az évek.
Magukkal húztak.
Nem lévén biztosításod az évek múlása ellen, így azonnal megtérítendő kárigénnyel nem léphettél fel.
Annyi azonban mégis valószínűsíthető, hogy szabálytalanul előztek meg.
Egy ideig még mindenki úgy látta, hogy hátrányod ledolgozhatatlan, mivel a divat az mindig a fejedből pattant ki — ugyanakkor a versenyfélsz elhatalmasodott rajtad, s evvel véget is ért verseny/szf/érád.
Kézzel-lábbal hadakoztál ugyan, s még spirituális masszázsra is eljártál — ám mindhiába…
Van, hogy teljesen értelmetlen dolgok hoznak csak lázba, s már—már /el/égetnek — viszont kettőnk dolgát ideje lenne már továbbgondolni, s a természet/ed/ sem zsörtölődhet örökkön-örökké.
Végül is erőt veszel magadon, s kétnapos békét ajánlasz — a hétvégére.
Azt láthattam meg, hogy már nem is vagy úgy lemerülve, és mindig be is indul nálad újra a motor, ha vitáról van szó.
Arcod máris nem kifejezéstelen, s mintha valami láthatatlan csavar kötne most össze minket, amire a filiszteusok tábora is felfigyelt!!!
A sors most hátrafordulni látszik, és a sarki zöldségessel beszélget — így most igazán azt csinálhatunk, amit csak akarunk —, s a hétvégét sem veheti el senki sem tőlünk.
De jó is, hogy a zöldséges hosszan elbeszélget — remélhetőleg.
Nálamnál több zöldséget azonban maga sem hordhatna össze.
Ha ezt Izabella elolvassa…
Legutóbbi módosítás: 2010.11.30. @ 09:00 :: Bősze Emil Miklós