Seres László : Egyik s másik

Csordultig telik meg

panasszal a szív.

Ilyen az ember.

Egyiket megfojtják,

ha szólni mer

s igazat mond.

A másikat, ha hallgat.

Hát szól.

Mert szólhat

a gyáva, az áruló.

Hörgő szájbűze,

megromlott szó.

Hazugság.

Véren vettek feloldozása.

Ki az Istent féli,

ki a hatalmat.

 

Az egyik nem nyer,

a másik meg veszít.

Mindkettőt a hite

feszíti keresztre

belegebedve.

A meg nem valósult csoda.

Érzik kimondatlanul,

nem lenni lenne jó.

Egyiket pokolra szánják,

mert hallgat,

másikat, mert szól.

Ugyanoda.

 

Pedig egyik is,

másik is

életrevaló.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.