Fecske Panna : Prosti

Kép: Scarlett Royal – Lolita

 

 

A lány egy kisteherautó mellett állt, máskor talán fel sem tűnt volna, de ezen a kora tavaszi estén valahogy sehogy sem illett oda.

Nem mintha ez a kopott utca a maga roskatag, ódon házaival és szigetként pompázó macskakövével annyira mást kívánt volna, ám mégis. Valahogy megakadt rajta a szemem.

A sarkon álló kisteherautó mellett állt éppen. Tétován, a sofőrrel halkan beszélgetve. Nem nézelődött, csak a kövér, izzadó emberre figyelt a volán mögött.

Szürreális volt a kép, az ázott kis verébhez hasonlító tini lány és a kopaszodó, viseltes sofőr.

Amíg arra vártam, hogy átkelhessek az úton figyeltem őket. A lány maximum tizenhét éves lehetett, fehérbőrű, átlagos arccal, elhanyagolt, sötétvörösre festett hajjal.

Kamaszos, vézna testén nyoma sem volt nőiességnek. És ezt a hangulatot alátámasztotta csíkos harisnyába bújtatott lába, melyen ódivatú gyerekszandált viselt. Amolyan kis pöttömnyi sarkú, kisiskolás modellt.

Fehér, elnyűtt pamutszoknyája alig takarta a lábait, szürke pamutmelegítőbe bújtatott karjait tétován lógatta maga mellett.

Először arra gondoltam, hogy szegény, milyen esetlenül néz ki. Majd tovább mentem.

A buszmegállóba érve láttam, hogy ő is lefelé sétál a domboldalon, lassan leért ő is a főúthoz. Hirtelen odasietett egy várakozó autóhoz, s behajolt az ablakon, kezében apró kis tasak villant.

Ekkor világossá vált bennem, hogy miért is volt annyira idegen ezen a környéken.

A lány prosti. Ahogy esetlenül csevegett a pasival, jó kis belátást engedve a pamutpulcsiba, a mosolya, az egész olyan szánalmassá és átlátszóvá vált.

A férfit látásból ismerem, apámék utcájában lakik. Két kamasz gyereke és egy szép, sportos felesége van.

Gondoltam elhajtja a lányt, de a csevely elnyúlt, s már három kihajtási lehetőséget is elmulasztott közben.

A tisztes családapa közhelyén már-már felnevettem.

Mögéjük befordult a busz, a férfi intett a lánynak, hogy szálljon be. Majd gyorsan kikanyarodott és elsüvített a Duna-part felé.

Jó kis hely az ilyen üzletekre, gondoltam. Elhagyott, gazos.

Némán felültem a buszra és a látottakat latolgattam.

Ósdi környék a miénk, itt nőttem fel. Csövest, részegest, hangos, balhés családot láttak már a csendes utcák, de prostikat? Azt nem.

Persze volt egy kéjnő. A Jutka. Már gyerekként is tudtuk, hogy mivel keresi a kenyerét, de ő bizony nem ténfergett az utcán. Diszkréten űzte az ipart, mi is csak egy-egy elkapott mondatból tudtuk “mi is ő” valójában.

Ám az évek haladnak. A hajdani jó környék nívója rohamosan süllyedt, s most elérte mélypontját.

Talán egy-két év és drogdílerek sétálnak, majd a százéves falak között, kontrasztot alkotva régi és új világ között.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 251 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...