Ki vagy te?
– kérdezed,
arcodon új evolúciót ír
az undorral vegyes révület.
Tükröd vagyok
– mondanám,
de a tükör nem beszél,
meredten nézek
farkas-szemet
veled,
közben mögötted
rémmese íródik bennem:
te vagyok én
és én vagyok te.
Megdermedt alakod magamban
hordozom,
– anyját a gyermek –
felfalom,
ha tovább bámulsz.
Eggyé válsz velem,
foncsorom lassan véredre vált,
nem mozdulsz többé,
a tükröm foglya vagy,
én
pedig ismét
szabad.
