Tiszai P Imre : Üres szavak visszhangzanak

*

 

börtönbe zárva a lélek

testem formaként borul rám

még szavakat formálna szám

de az igazságtól félek

 

kezed hiába nyúl felém

magamra szól ítéletem

csak egy monológ életem

viharfelhőkben tűnt remény

 

szűköl még az állat bennem

ösztönök lázadnak újra

törött lábbal kelek útra

mért kellett emberré lennem

 

néma és vak világban csak

üres szavak visszhangzanak

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén