Tiszai P Imre : Gyermeket játszani

*

 

 

– Bolond vagyok – mondtam,

hozzá egy nagyot vigyorogtam

s a szó megfagyott a levegőben,

rám néztél szomorú-meglepetten:

-ne játssz a szavakkal, komoly ember vagy!

 

Nem! Kedvesem! Nem!

 

Engedj újra gyermeknek lennem, engedj játszani,

a múltba temetett időkbe pajkosan visszakacsintani,

megkeresni kis-autóm elveszett kerekét,

látni a kitárulkozó világ minden színét,

futni a képzelet végtelen ösvényén

és botlani a meglepetés küszöbén.

 

Engedd újra s megint

tiszta hittel látni a világot,

letörölni arcomról a sok mocskot,

add vissza rég elveszett, széttépett bizalmam,

s újra csak az igaz szó tiszta dallamát halljam.

 

Engedd,

hogy bűneim terhét levessem magamról,

menekülhessek a kínzón fájó álmokból,

engedj néha nem-felnőttnek lenni,

engedj néha gondtalan gyermeket játszani.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén