Seres László : Senki fia

2010.06.09. Seres László Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
(Pedig és Mégse fiának dala)

 

 

 

Pedig

tenyérbe vett szívvel

jöttem a világra

Mégse

kellettem senkinek

ki szívesen látna

mint magzatát a diófa

ha telt rügye lobban

mindegy bölcső vagy bitófa

sarjad a lombokban

 

Pedig

anyaölre vágytam

féltsen aki kihord

Mégse

lehet az anyátlan

aki születni fog

hozzon erőszak vagy gyönyör

gyümölcsöt a nászban

hogy létéért könyörögjön

mint a mag a kalászban

 

Pedig

dús nektárt ígértek

rám csorduló mézben

Mégse

lettem más csak bélyeg

törtrész az egészben

levetett rongy akit elnyűtt

ösztön élet isten

mintha a vérpadra került

volna aki nincsen

 

 

(2010 június 08)

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.09. @ 11:32 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.