belemártod tollad agyad rejtekébe
e medúza-sovány vigasztalanba
tenger-áradatú diktafon falja
és kiköpi végül
megrágott rágós-inas köpetét
te beleszőve a szögtelen zsákszájba
hasában mormoló hidegséggel
kolosszális fohász ugra-bugra
süket kolostori monotóniátokkal
falu helyett várostalan közel ne lenne
soha el nem piruló morálotok
hangos éneklésetekké visszariadna
beledugod kezed a zsebedbe
ne csodálkozzatok hát ezen
síkság amin te szúrós vagy
domb amin gyöngéddé leszel
soha nem hallgatott lőrésekben
mindig ott lévő lyuk magánnyal
*
(összefogni a tér labdáját
milyen értelem lehet foglya
de az érzés elkerülhet
hánykódtok mind
idedobva odafutva zsákod
benne te egy hullahopp vagy
nem bújhat ki szög a zsákból
zsákfutóvá minek váltál
odabent csak rugdalózol
s mit kiköpnél nem te vagy
diktafonra régen mondtad
papírmagányba burkolva
most csak félted eltemetve
mert ő mondta azt ki ma vagy hiába
hely nincs időd furcsa homályból
integet
bent háborúd
kint fél szemed
városra ült délután itt-ott magány
egyedül a kávézást utálod)
*
kifolyt a kávé a papírra
a versnek annyi
*
sosem kávézom
Legutóbbi módosítás: 2010.06.22. @ 18:14 :: Marthi Anna