*
Szuroksötétben is rendületlen
hittel járj a ködben
noha lelked mélye sírokon
táncol és a zokogás
kínja torkodban gázol
mégis szétrobban moraja
– hadsereg ellen gyalogos katona –
de támaszték az,
fából keresztként ácsolt
a végtelenbe vivő
mannafelhő, hát imádkozz!
Bor Vagy és fürtje
a szüretnek,
terített asztal és hangja
az Egeknek
szavaid nyomán a falak is
ledőlnek…
Szivárványhíd kételyek
vádolnak, emelnek…
Indul a mozdulat,
lépj és felelj meg,
s hidd,
felébred Szíved harmóniája,
hogy Te légy ma
„világnak világa”.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.04. @ 11:45 :: M. Fehérvári Judit