Vandra Attila : 30 bani

A román kormány 25 %-kal csökkenti a közalkalmazottak fizetését egyik napról a másikra.

Sétált a szupermarket polcai között. Kereste az olcsóbb termékeket. Tejből jó lesz az 1,5%-os, s nem kell ultrapasztőrözött 80%-os vaj, ez jobban kenhető, kevesebb benne a savó, s ízletesebb is, de megteszi a 65%-os is. Nulláslisztet nem vesz, a tésztasütésről le lehet mondani. Levett egy 650-est, 2 lej 15 bani. Már tette volna a be a kosarába, amikor meglátta, hogy a másik cég ugyanazt 2 lej 10 baniért árulja. Kicserélte. Gyümöcsjoghurtot nem vesz, a kaukázusi kefir is drága, pedig ő azt nagyon szereti. Megteszi a savanyútej is… A legolcsóbb a korpakenyér, állítólag a fehér kenyér hizlal. Az ő negyvenöt kilójával egyelőre nem szükséges fogyókúráznia, de hát… Megkereste a legolcsóbb zsemlét, aztán visszatette. Lehet szendvicset készíteni kenyérből is. Apropó szendvics, nem kell abba vaj, meg lehet margarinnal is kenni. Visszament, s helyére tette a vajat. A csokoládés polc mellett elhaladt, minek szomorítsa a szívét. Ám meglátott valamit a szeme sarkából, ami visszatérésre késztette.

Jól látta! Lindt Csokoládé! Van keserű is! Egyszer evett ilyent, amikor Svájcban járt az osztályával. Áldja az eszét, hogy utánajárt, s nyélbe ütötte azt a testvérosztály-kapcsolatot. Talán az utolsó vonatot lovagolta meg akkor. Mert ezután…

Kezdő tanári fizetése alig több mint a minimálbér. Jól fogott, hogy tavaly megkapta az érdemfizetést. Bizony megérezte, hiszen 15% még e kis fizetésből is elég szép összeg. Na, jó, kezdő tanári mércével…

A kormányrendelet eltörölte június elsejétől az érdemfizetéseket. Pedig az idén is megkapta volna. Mekkora felzúdulás volt a tanáriban egyes kollégák részéről, amikor neki, a kezdő tanárnak ítélte oda a vezetőtanács az egyik érdemfizetést! Most is előtte van a jelenet. „Annyi tapasztalt kolléga van, s pont neki? Mire fel?” — adott hangot a zúgolódásnak, Kovács tanár úr. Nem igazán kedvelte őt még abból az időből, amikor diákja volt. Utálta a történelmet, s őt is. Nehéz megmondani, melyikért melyiket.

„1. Az iskolának az utolsó húsz évben nem volt olyan diákja, aki reáltárgyakból — matematika, fizika, kémia, számítástechnika — az országos fordulóra eljusson. Lemhényi Gábor, a kollegina IX.-es diákja nemcsak eljutott, oda, de dicséretben is részesült.” „Szerencséje volt” — akadékoskodott Kovács tanár úr — „hogy pont az ő keze alá került.” „A vezetőtanács inkább annak az önkéntes munkának az eredményeként tudja be, amit a kollegina az általa önkéntes munkában heti rendszerességgel vezetett matematika körben fejtett ki” — folytatta az igazgató. — „Mindenesetre a diáktanács által évente szervezett szavazáson is elnyerte az év legnépszerűbb tanára címet.” „Olcsó népszerűség!” — vetette közbe valaki. „Szép, ha a tanárok érdemeinek a diákok közötti népszerűség a mércéje, amin mindig a fiatal, tapasztalatlan kollegák kapnak jó szavazatokat!” „Nem, az a mérce, de ez sem mellékes szempont. Szintén ő szervezte meg a Tell Vilmos Svájci iskolával a testvériskola-kapcsolatot, s az ő érdeme, hogy szponzor állta a költségek 80%-át, s ezáltal nehezebb anyagi körülmények közt levő diákok is eljuthattak Svájcba.” „ S velük ő is…” — vetette közbe kajánul Kovács tanár úr. „Miért nem szervezted meg te?” – torkolta le Varga Éva. „S hány osztálykirándulásra vitted osztályodat?” — állt még valaki a pártjára. Végül szinte egyhangúlag szavazta meg a tanári kar. Milyen jó, hogy azóta a diákjai az érettségin is bizonyítottak. Az is rég fordult elő, hogy senki sem bukott meg a matematika érettségin, pedig városi szinten más évekhez képest rosszabb volt az arány. S az a tény, hogy az idén már két diákja is tovább jutott az országosra, sőt, Gábor harmadik díjat is kapott, az már biztosította volna a feltételeket, hogy megkapja az idén is az érdemfizetést. Fogja megkapni, mert a kormány ezt eltörölte egy tollvonással. Ez 15% jövedelemkiesés jövő hónaptól. A másik 25% mellé, amivel csökkentik a közalkalmazottak fizetését.

Hogy fog megélni? Az érdemfizetés nélkül 900 lej lenne a keresete. Ha levonjuk a 25%-ot, marad 675 lej. Nyáron, még lesz valahogy. De télen, amikor 500 lej körül lesz a lakásfenntartás? Plusz a villany 50 lej, abból talán le lehet faragni 10 lejt. A gáz csak öt lej, de a telefon meg a tv 50 lej, az internetről le fog mondani, ott nyer még 40 lejt, a buszbérletről nem lehet, az még 30 lej, s elköltötte a fizetését, s még nem evett, nem ruházkodott, s elkerülhetetlenül kell majd néhány dolgot vennie, ami az iskolában a munkájához kell…

Nézte a csokit. Majd belenyúlt a pénztárcájába, s számolt. Végül megfogta a savanyútejet, visszatette a polcra, majd határozott léptekkel a csokoládés polchoz ment. A franc ott egye meg! Csak azért is! Jövő hónapban már biztos nem fogja megvenni!

Lelkiismeret-furdalással a szívében támolygott ki az üzletből. Talán mégsem kellett volna ez a kamaszos felindulás! Egy pillanatra megállt. „Vigyem vissza? Vajon becserélik más árura, élelmiszerre?” — tűnődött.

— Szánjon meg asszonyom, csak néhány banit… — szólította meg egy koldus.

„Ne tőlem kérjen, jóember!” — akarta mondani, de meglátta az áttetsző zacskón áttűnő svájci csokit a csomagjában. Elővette a pénztárcáját, majd kifordította a markába az egész tartalmát. 30 banit. „Ennyit csúfolódás egy koldusnak is adni…” — habozott. Ekkor egy furcsa deja vu érzés kerítette a hatalmába. A hetven év körüli koldus ismerősnek tűnt.

Egy nő és egy férfi haladt el mellettük. A férfi a zsebében kezdett el kotorászni, de a nő megfogta a karját, s ráripakodott.

— Nem elég, hogy levágták a fizetésed negyedét, még ingyenélőket akarsz belőle eltartani? Nem dolgozott világ életében, s mi tartsuk el?

Ahogy elmentek, a fiatal tanárnő figyelme újra a koldus felé fordult. Még mindig ott állt a marka fölött tartott üres pénztárcával, s a markában a harminc banival. A koldus közben a kalapját tartó kezét leengedte. Ősz, szinte fehér haját meglebbentette a szél. Tekintetük összetalálkozott. A koldus lesütötte a szemét.

— Azt hittem, ha más városba jövök, nem fognak megismerni… — motyogta maga elé.

Ő pedig nézte azt az embert, aki élete első megyei matematika versenyén behozta a tételeket. Igen, ő az! Magyarul is tudott, bár tört magyarsággal beszélt.

Valaki utánuk fordult. Igen elég groteszkül hatott a koldus felé fordulva az üres pénztárcát hosszú ideje marka felett tartva. Leengedte a kezét. Hogy szúrja ki a szemét ennek az embernek 30 banival?

Eltette a pénztárcát. Elővette a Lindt csokit, felébe törte, s átnyújtotta az egyik felét. A férfi elvette.

— Köszönöm, kollegina.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.16. @ 11:19 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.