Seres László : Sors

 

Azt hordozd csak,

mit szívedben

magadnak elvetettél.

Nem lehetsz vérebb

a vérnél,

keresztebb

a keresztnél,

ha jó földbe hullt el magod,

s jó volt a mag mind maga.

 

Higgy, teremts.

A kertészkedést

hagyd lányodra, fiadra,

hogy tudják, ha már nem leszel

s a föld óvón betakar,

élni, vetni, aratni kell, 

míg erős a hit, és a kar,

hogy minden kapavágással

öl és teremt az ember.

Elhull gyomként, ha erőtlen,

ha erős, meg se rebben.

 

Fogvatartó kötelék ez.

Sors.

Gyönyörök kínja,

mely apáról fiúra száll.

S holtan is élni tanítja.

 

 

 

(2010 május 02)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.12. @ 09:36 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.