Míg ittunk, ?k italoztak,
Míg ettünk, táplálkoztak,
Er?sek, mert lándzsát hoztak,
Ó ti bátor férfiak!
Elhullt sz?reitek közt fekve,
A Kurtizánnal ittam,
A meg nem született,
Gyermekekre,
E kölcsön világnak
Árnyéka van csupán,
S benne az ember,
Porladó csont a hús fokán,
Ki érez, mind hazug,
És hazug ki abban vizsgál,
Mint láperd? ingovány,
Foglya lett, ácsorgó bolondja,
Lassú halálán, áll mélán,
Kérdezem, – s ? nem mondja,
Gyermekként úgy hittem én!
A kézhez szoktatott kutya,
Az izzó, lázas költemény,
Tudós az eszmerendszerén,
Bizonyosságban remény,
Tudásban a hit, az erény,
A nagy gondolatokat,
Mind elvetettem,
Gerincem megfáradt,
Míg innen-onnan el?bújt,
Kócos árvákat emelgettem,
Míg ittunk, ?k italoztak,
Míg ettünk, táplálkoztak,
Er?sek, mert lándzsát hoztak,
Ti bátor férfiak!
Elhullt sz?reitek közt fekve,
A Kurtizánnal ittam,
A meg nem született,
Gyermekekre.
