Inaktív : Merülés

2010.05.13. Inaktív Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

itthon                                                                gyakran

              kuksolok          jártam

                              rég                    balatonon                 hullámzik             hang

                                                                                                        a

                                                 a                                                                           ulat

                                                                                                                                            om

 

   kellene egy bója————–

  mert mmegfulladok————–mennyire van összefüggésben a bója a megfulladással?  Meg tudja akadályozni? Csak a „Meddig lubickolhatsz veszélytelenül” leht?séget határolja be.

  vagy nézzem tovább———itt logikai hibát észlelek, a köt?szó sem köti az el?z? sorokhoz tartalmilag ezt a részt, mert nem ugyanazon t?ben leledzik a választás alternatívája.

  búvár szemüvegben————a’sszem ezt a szavunkategybeírjuk

   pipával a számban

    az oxigénhiányos

          világot

 

              ?

 —————————————————————

Jó képi megoldásnak találom a hullám rajzolatot, de képileg sem egyértelm?, másfel?l nem szerencsés értelmetlen szó-puzzle darabokat úsztatni, ha külön-külön nincs szójelentésük, illetve nem adnak hozzá a vers formai és tartalmi vázához semmi többletet.

Legutóbbi módosítás: 2010.05.13. @ 13:27 :: Inaktív
Szerző Inaktív 201 Írás
Inaktiválást kérte - Archivált szerző Hullámvonal vagyok tengerkék szemedben, csillaggá válunk, ha elernyedtem - mondhatta édesanyám édesapámnak, mikor megfogantam Hódmezővásárhelyen. S ma már a második kamaszkorom élem. Férjem és fiam elengedtem, mert ideje volt, hogy megtalálják önmagukat a világban. Ahogy nekem is. A hatvanas évek titkaiban nyugodt gyermekkor ölelésének emléke kísért a kamaszkor mindenttudniakarok világába, annak ellenére hogy édesapámat 8 éves koromban eltemették. Csak most értem meg, hogyan vonult át hiánya az életemen. A társban apát kerestem, s a virágokat soha nem szerettem, hiszen sírgödrébe egy rózsát dobattak 1963-ban velem. Egy családi festő barát, Füstös Zoltán és szüleim társaságának tagjai, színházi előadások, kiállítások feledtették a bennem meggyökerező hiányát. Gimnáziumi tanáraim mutattak utat a kamaszlánynak, merre milyen elvárásokkal induljon el a felnőtté válás útján. nszerelmes, az irodalmat és művészeteket szerető, tanáraimat tisztelő éveim meghatározták pályaválasztásom. Tanár lettem. -Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. -Diploma munkám Kölcsey Parainesis-ének elemzése volt, és elképzelt unokahúgomnak magam is írtam egy intést, buzdítást -mellékletként-. Csak ma vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit adott nekem mindaz, amit kisfelnőtt koromig átéltem. Felelősségteljes felnőttkor következett annak minden örömével, fájdalmával. Szerelem, munka, munka, munka. A legnagyobb csoda a szülés, a fiammal való egységtudat érzése. Majd munkahelyek sora. (Miért? Hogy minél többet tapasztaljak?) S ismét tanulás. Német nyelvtanári és könyvtári asszisztensi végzettséget szereztem. "Őstől örökölt szenvedély"-em, érzékenységem meghatározta nevelői pályám. Szerettem és viszontszerettek. Három éve megírt első versem óta a célom az, hogy írásaimmal is tanítsak, és nőként a szeretet, a szerelem, az erotika csodáját megmutassam. 2010. májusában felvettek a Szegedi Írók Társaságának tagjai közé. A Szegedtől Szegedig antológiában 2011-ben három kisprózám jelentették meg, és az Irodalmi Jelen Nyitott ajtók antológiájában "egypercesem" lett a címadó írás. Legyen tiéd örökre legalább egy írásom!