Örvény, jéghideg habok, tarajos hullámok
dobálták testemet. ———-ez így túl sok. (az örvény pedig nem is dobálja, hanem húzza-csavarja lefelé))
Kéjes vigyorgással arcán, megjelent a halál.
Fényes fekete köpenyét,
mint halotti leplet borította fuldokló tetememre.——-itt a fuldokló tetemmel van bajom, ti. a tetem már nem fuldokol…
Az id? megállt, a lélegzet megakadt,
szemem pillái mázsás k?ként nehezedtek rám.———elképeszt? képzavar :((((
Örült táncot járt a tenger zenéjére testem,
a habokból díszes ruhát varratott a halál.
A fellegekb?l ekkor hatalmas hintón,
Istenség szállott alá.
Kardjával lesújtott, s a halál vinnyogva,
mint mérgezett eb,
sz?kölve rohant a sötét végtelenbe.
A tenger megnyugodott, csillagok gyúltak.
Isten a kezét nyújtotta felém, arcán mosoly,
tekintete ontotta a meleget. Fagyott testem
lassan megmozdult, ereimben elindult a vér.
Még nem láttam soha ilyen csodát,
még nem hallottam ilyen éteri zenét,
még nem éreztem ilyen mesés illatot.
A víz, mely eddig el akart nyelni,
most puha kézként ölel körbe,
hideg szél helyett langyos lehelet szárít.
Hol vagyok? Emberek körben mindenfelé.
Megmenekültem!
Ezt neked köszönhetem
Istenem!
———————————————
Sajnos nem :(( És még mankóm sincs, amit kiragadhatnék ebb?l a lázálomból segítésképpen, mert prozódia jellege van. Rímtelen m?fajban talán élvezhet?bb lenne, nem tudom, tényleg nem…
Legutóbbi módosítás: 2010.05.16. @ 11:59 :: Elekes Zsuzsanna