M.Simon Katalin : Félelemjáték

hívnálak, hangom
néma sikoly.

 

 

Szép lovam, pejkóm,

zabolátlan lélek,

parázzsal tartalak,

mégis mindig félek,

elhagysz egy éjszaka,

vonz az égi fény,

ezüst meződön

már nem leszek én.

 

Telivér pejkóm,

a hűség erény ,

fájdalom gyötör

vágy éjjelén,

elhaló lépted

az éjben dobol,

hívnálak, hangom

néma sikoly.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.12. @ 19:42 :: M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin