Trallala *
Trallala, dúdolom monológom,
hasadt teraszok aljában kabátolok,
kihűlt, halott medrek, száraz emlékek
árnyékában, néha talán még álmodok,
az évek kicsúfolták a mai világot,
létem, feslett-festett, bohócos komédia,
eltompult a szívben minden harc,
mi fekete-fehér és régen tetszett, elégia.
A pohár, a gitárhúr mit érező Válaszolhatna
a létem, ennyi összegyűrt lepedő után,
csak magamban, hátul, de nem árván,
utolsó csendben, tükröm előtt, bután,
zajos-bajos, mi káros, szelíden, lassan,
cseppfolyósított fényben táncoló,
kincsem, nekem nincsen örökségem,
csak örömöm és nem szégyen, trallala,
ím versben álmodó.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.12. @ 19:33 :: Thököly Vajk