A babaház élettel telt,
zaja lebben falain át,
csábosan játszik, hol egyszer
drámát, másszor komédiát.
S amíg az el?adás tart,
a pincemély éjjel teli,
talpak ropják, zongoraszó,
fénybe bújt lányka figyeli.
Halkan, mint a sóhaj szólnak,
Közelebb, közelebb te lány.
s pici arcuk, mi jónak
tükre volt, befödte az árny.
Egy alvó felnyitja szemét,
s vérvörös láng lobban rajta,
kaparva nyújtja rongy kezét,
sikolt a porcelán ajka.
Festett könnyei folynak, bája,
mint a zajló jég szétreped.
Vászon karjában a bába
szótlan fogja a gyermeket.
S kik keresték a lányt,
fényük mi házra lenn villan,
Gyertyacsonk! A drága itt járt!
csak egy babaarcon csillan.
