Kovács György : Végzet

Pokolra már a szép szavakkal!

Hallgattam elégszer – volt rá id?m.

Jártam – keltem, lehettem messzir?l jött ember

könnye földre csapódó cseppje ?szi es?nek:

e lentnél van – e lejjebb?

 

Nem mozdul kéz, nem vágy a test a messzibe

gyermeki ábránd az ébredés,

még távolibb egy „ hatalmas ölelés ”

Tovább, akár a pokol tüzén is át!

Csupán alanyként vagyok jelen.

 

Mint korhadó fadarabnak a kiszáradt 

folyómeder, egyetlen

emberkísérlet helyszíne a tér

„ pokolra már a szép szavakkal!”

Eljött… bevégeztetett

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/