Böröczki Mihály - Mityka : Aztán csak tér

2010.01.17. Böröczki Mihály - Mityka Vers 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Milyen lehet az első világra-pillantás?

Talán csak párás homály, kocsonyás kontúrtalanság.

Lassanként aztán színeket talál – formákat álmodik

hozzá.

 

És elképzeli az elképzelhetetlent.

 

Pontos és kíméletlen a visszafelejtés.

Aztán csak tér.

– (fehérség, alaktalanság) –

Az utolsó pillantás elviselhetetlen kitartása.

                         (és nagy csönd lesz, amikor ujjheggyel

                         véglegesre

                         zár  j   u     k      )

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.17. @ 10:19 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.