…ama tény fölött, hogy október huszadika van, és e napon született
Balassi Bálint,
meg
Arthur Rimbaud.
Egyikük – Balassa vagy Balassi – 1554-ben, két évvel az egri diadal után,
másikuk – Arthur Rimbaud – háromszáz évvel utóbb, 1854-ben.
Két zseniális újító, két nagyszer?ség.
Balassi ím, így:
SOMNIUM PROPONIT
az Toldi Miklós éneke nótájára
1
Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom,
Ha nappal miatta nyughatatlankodom,
De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom,
Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom.
2
Ez éjtszakai sok vigyázásim után,
Virradta felé szenderedve aluván,
Szeret?m személyét én álmomban látám,
Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.
3
Tetszék, mintha volna kézíja kezében,
Kinek mérges nyila vetve idegében,
Arányoz azzal engem ölni éltemben,
Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben:
4
Ne siess éngemet megölni, Asszonyom!
Ezt érdemlette-é t?led szolgálatom,
Hogy miattad essék most szerny? halálom?
Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom?
5
Hát az ilyen szómra ? mind ezt feleli:
Elköltél – mond -, arról könyörgésed semmi.
Meghalsz, meghalsz, – úgymond – meg nem menthet senki,
Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki.
6
Ez szavára viszont mintha ezt mondanám:
No, ámbár légyen úgy, ez ám én jutalmam,
Kiért néked fottig én híven szolgáltam,
Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam!
.
Az Arthur, meg ekként dalolt (egyebek között):
A völgyben egy katona alszik
Egy zöld liget, ahol dalol, dalol a csermely,
gyémánt- és ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet.
A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel.
A kicsi völgykatlan sugárt?zt?l pezseg.
Egy ifju katona nyílt szájjal, sapka nélkül –
nyaka körül kékl? vadsóskák játszanak –
ugy alszik a füvön, fönn fellegárny sötétül,
ugy alszik zöld ágyán a napba sápatag.
Mosolyog. Lábánál madárliliomok.
Mint a beteg gyerek alszik és mosolyog.
Ringasd szegénykét, föld, vedd a karodra: fázik.
Hiába illatoz neki a puha pázsit.
A napban aluszik, a keze halavány.
Nyugodt. Két vörös lyuk tátong jobb oldalán.
Kosztolányi Dezs? fordítása
Kavyamitra Maróti György
Balassi Bálint
Gyarmati és kékk?i báró Balassi Bálint (eredetileg Balassa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom–Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költ?. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelv? költészet els? kiemelked? m?vel?je, a magyar irodalom els? klasszikusa.[1]
Balassi Bálint 1554. október 20.-án született Zólyomban. Apja gyarmati Balassi János, aki ekkor a zólyomi vár f?kapitánya; anyja Lekcsei Sulyok Anna. A költ? szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. A Balassi család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri h?snek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc.
Az ifjú Bálintnak egy esztendeig Bornemisza Péter volt a nevel?je, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Valószín?leg ? keltette fel a költ?i hajlandóságot is benne. 1565 ?szét?l, apja kereskedelmi kapcsolatai révén, három-négy esztend?re Nürnbergbe került, ahol, mint magántanuló, középszint? iskolát végezhetett. Az egyetemre járás azonban kimaradt az életéb?l, mert apját 1569 ?szén Pozsonyban, hamis vádak miatt fogságba vetették. Balassi János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött a fogságból, s családjával együtt délnyugat Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig, a Krosno melletti Kameniec várában éltek, amelyet nagy összegért vettek zálogba egy lengyel f?úri családtól. Az ifjú Bálint itt fordította németb?l, „szerelmes szüléinek háborúságokban való vigasztalására”, a Beteg lelkeknek való füves kertecskét, egy lutheránus prédikátor könyvét, amelyet 1572-ben, Krakkóban kinyomtattak. E fordítás néhány helye azt igazolja, hogy Balassi ekkor már zwinglianus nézeteket vallott az úrvacsora kérdésében, az-az családjával együtt a helvét reformáció hívévé vált. Ugyanezen évben apja kegyelmet nyert. A 18. esztendejében járó Bálint, fergeteges juhásztáncával aratott sikert Rudolf pozsonyi koronázásán. 1573-ban anyja halálát gyászolta.
1575 nyarán a törökök elfoglalták a Balassiak Nógrád vármegyében fekv? várait, Kékk?t és Divényt, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. Ugyanekkor, az id?közben zászlósúrrá kinevezett Balassi János, hogy udvarh?ségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, akit már Erdély határánál elfogtak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartotta, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával vitte Krakkóba. Itt Balassi egy esztend?n át részese lehetett az udvari életnek. Már éppen haza készült, amikor apja 1576. május 6-án Vágbesztercén meghalt. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekv? Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Talán ? volt a szerz?je az Euryalus és Lucretia cím? széphistóriának, amely reá nézve kulcstörténet, és amely 1577-ben, a sárospataki várúr rózsalugasai alatt, a Gombos-kertben készült, mégpedig Aeneas Sylvius Piccolomini (a kés?bbi II. Pius pápa) antik példákat követ?, erotikus novellája alapján. Ekkoriban még felh?tlen volt a kapcsolata unokabátyjával és egyben gyámjával, Balassa Andrással, akivel egy évtizeddel kés?bb, mint kevély ellenségével perlekedett a véglesújvári örökség és Liptóújvár birtoklása ügyében.
Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt. Ezek a kor divatos dallamaira szerzett, az udvari szerelem normáit követ?, s?t a petrarkizmus és a neoplatonizmus néhány elemét is felvillantó versek, amelyek között a magyar virágének-frazeológia is helyet kap. Ám 1578 táján újra találkozott Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és belészeretett. Anna ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége, akinek kedvéért Balassi már egész verssorozatot írt. Az asszony egy ideig viszonozta a költ? érzelmeit, aki talán azért, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezett. Csakhogy Anna épp ekkor kényszerült elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassi immár azért folyamodott a haditanácshoz, hogy Eger helyett Lengyelországba mehessen, ám óhaját elutasították. Így aztán ötven lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 ?széig, Anna távollétében élte féktelenségekt?l és kicsapongásoktól sem mentes vitézi életét a híres végvárban. Több sikeres portyán és vásárütésen vett részt.
1583-tól, immár a hátországban, heves támadások kísérték tevékenységét. A zólyomi és selmecbányai polgárok, hogy az általuk gy?lölt Balassit városaikból eltávolítsák, egy fiatal özvegyasszony elleni er?szakkal vádolták meg. Ekkoriban került kezébe a Poetae tres elegantissimi cím?, Marullus, Angerianus és Joannes Secundus szerelmi verseit tartalmazó, 1582-ben, Párizsban kiadott neolatin (újkori latin nyelv?) antológia, amely költészetének megújításában játszott dönt?en nagy szerepet. Ett?l kezdve uralkodóvá vált verseiben fikció, vagy ahogy önmaga nevezte, a „versszerz? találmány”, és az antik mitológia keretében megjelen? petrarkista szerelmi frazeológia.
1584 karácsonyán, Sárospatakon feleségül vette megözvegyült unokahúgát, Dobó Krisztinát, s egyúttal id?legesen elfoglalta az ottani várat is. Ez a tette viszont f?benjáró véteknek számított, hiszen Sárospatak zálogbirtokként is a király tulajdona maradt. 1585 ?szén megszületett fia, János. Ugyanekkor súlyos betegségt?l és b?ntudattól gyötörve megírta végrendeletét. 1586. augusztus 24-én, Nagyszombat városában, feleségével együtt áttért a katolikus hitre. Meglep? vallási fordulatának okai sokrét?ek lehettek: döntésénél az ismeretlen lelki tényez?k mellett a törökösség vádjának ellensúlyozása, valamint a Habsburgokhoz való közeledés szándéka lehttek az okok. Sokatmondó az is, hogy ett?l kezdve f?ként a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat, vonzó lévén számára a rend katonás szervezete és tagjainak kifinomult m?veltsége.
1587 nyarán, a zaklatott élettel elégedetlen felesége h?tlen lett hozzá, s házasságukat kés?bb érvénytelennek nyilvánították. Ez év ?szét?l 1588 elejéig, az országgy?lés várhatóan elmarasztaló ítéletét?l tartva, az Eger közeli Szarvask? várában húzta meg magát. Ügyei azonban kedvez? fordulatot vettek, s ezen felbátorodván, elhatározta, hogy feleségül veszi az 1587 novemberében megözvegyült Losonczy Annát. Újult er?vel látott a versírásnak, s megalkotta a míves bels?rímekkel ékesített Balassi-strófát. Közben Érsekújvárott alkalmazták, ötven lovas kapitányaként. Innen azonban a frissen n?sült várkapitány jogos féltékenysége miatt csúfosan hamar távoznia kellett.
1589 elején írta az olasz Cristoforo Castelletti Amarilli cím? pásztordrámájának alapján a Szép magyar komédiát. Az eredeti m?vel szemben nála a megbomló, de helyreálló szerelmi idill a magyarok számára vonzóbb színtérre, vitézi környezetbe került. Elhíresült verse, A végek dicsérete is a katonai élet formálódó nimbuszát kívánta továbbépíteni. Balassi az erdélyi f?asszonyoknak ajánlott komédia el?szavában fogalmazza meg a szerelmet magasztaló nézeteit. Ugyancsak ekkor zárta le a hármas szám szimbolikáját alkalmazó és komédiája szüzséjét utánzó kötetkompozícióját, amelyben verseinek sora szerelmének lírai önéletrajzává kerekedett. Losonczy Anna a versciklus f?szerepl?jeként nem evilági asszony többé, hanem a fiktív Julia névvel felruházva, istenasszonnyá magasztosul. Ebben az id?ben keletkeztek a török dívánköltészetb?l merített beytjei is, amelyek szintén a mondhatatlan szépség? Julia dics?ítését szolgálják. 1589-re kiderült, hogy a megnyerhetetlen asszony nem hozzá, hanem Forgách Zsigmondhoz fog feleségül menni.
1589 ?szén elhagyta az országot, s Lengyelországba ment. Krakkóban és DÃ?â?¢bnóban, Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Ám az elterjedt nézettel szemben semmi nem bizonyítja, hogy a vele egyid?s magyar f?úr feleségével, Szárkándi Annával szerelmi viszonya lett volna. Éppen ezért a tíz versnyi önálló gy?jtemény, a Caelia-versek ihlet?jét sem benne kell keresnünk. Az volt a terve, hogy a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban részt vegyen. A lengyelek azonban, a hadikészület ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. 1591 elején a poroszországi Braunsbergben járt, ahol az ottani jezsuita kollégiumot kereste fel. Innen azonban tovább ment, egészen az „Óceánum-tenger” partjáig, ám err?l az útjáról nincsenek pontos ismereteink. Ekkortájt írta istenes énekeinek nagyobb részét, s ezekben is neolatin irodalmi mintákat használt fel; példáuul a francia Théodore de Bèze és a skót George Buchanan zsoltárparafrázisait.
1591 ?szén, Balassa András halála után tért haza Magyarországra. Ekkor már lakóhelye, Liptóújvár megtartásáért is hadakoznia kellett. Vége-hossza nem volt a pereknek, s energiáit polemikus védekez? iratok fogalmazására kellett fordítania. 1592-ben bírósági keresetet adott be Losonczy Annával szemben, de perképtelennek nyilvánították. Éget? pénzhiányán erdélyi lovak eladásával és tokaji borok szállításával próbált enyhíteni. 1593-ban legújabb, rejtélyes szerelmét Fulviának nevezte el. Ekkoriból való öt egystrófás remeke, amely egy papírlapon, saját keze írásában maradt fenn a körmendi Batthyány-levéltárban. A nálánál két évtizeddel fiatalabb Batthyány Ferenchez írott leveleiben már öntudatos költ?nek mutatkozik.
1593–94-ben az ún. „hosszú háborúban”, a török ellen indított hadjáratban újra katonáskodott. 1593 ?szén, a tizenötéves háború kezdetén, részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom 1594-es ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy szakállas ágyú golyója mindkét combját elroncsolta.[2] Az orvosok amputációval még megmenthették volna, de ? nem fogadta el, mondván egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteség és a vérmérgezés miatt május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el az Esztergom-szentkirályi katonai táborban. Halálos ágyánál egy jezsuita, Dobokay Sándor állt.[3]
Haláláról kevés egykorú feljegyzés maradt fenn; a legfontosabbak:
Balassa András leírása szerint: „Anno 1594 die 19. Maii minden két combját l?tték által, és az barbélyok gondviseletlenségek mia holt meg 30. eius és vitettem Újvárra.”
Balassa Zsigmond tudósításában: „Anno 1594 die 19. Maii Esztergom vára vívásakor, mid?n ostromnak mentenek az vízvárnak, l?tték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján átalment az golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.”
A Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal ?utána elhunyt Ferenccel együtt[4], apja és anyja mellett nyugszik. A h?si halált halt költ?nek Rimay János magyar nyelv?, verses epicédiummal állított emléket. ? az istenes és vitéz Balassit a bibliai Dávidra utaló szerepjátékkal jellemezte, a profán poétát viszont az antik mítoszra utalva, a „magyar Amphion” névvel ruházta fel.
Balassi Bálint transl.: Betegh lelkeknek valo fwues kertecijke, meliben sok fele ioszagu es egesseges fwuek talaltatnak, melij fwnek altal az lelkek mindennemö beteghsegekben, fogiatkozasokban meg eleuenedhetnek es megh vijulhatnak. Ehez foglaltatot egij szep tudomanij: tudni i (jelzet: RMK I 91.)
Költészete
Jelent?sége: ? szervezte el?ször ciklusba szerelmes verseit. Balassit a magyar szerelmi költészet megteremt?jeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhet? a reneszánsz ember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, m?vein érezhetjük az itáliai reneszánsz s f?leg Petrarca hatását. A t?le fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú.
Balassi szerelmi költészetének gyökerei a lovagi költészetig, trubadúrlíráig nyúlnak vissza – a hölgy eszményítése, udvarias hangja, távolságtartó attit?dje miatt. Helyet kapnak benne a virágénekek kedvelt virágmetaforái (rózsám, violám). A n?i test szépségének kiemelésében, finom hangú erotikus célzásokban pedig ugyancsak a petrarkizmus hatása észlelhet?.
Múzsái:
Ungnád Kristófné Losonczy Anna (Anna- és Júlia-versek)
Dobó Krisztina és/vagy Wesselényi Ferencné Szárkándy Anna (Célia-versek)
Fulvia (?) és más, eddig nem azonosított hölgyek
Korszakai:
1. 1575/76–1584 (házasságáig) – különböz? f?rangú hölgyekhez írt költemények és Anna-versek
2. 1587–1588 – Júlia versek
3. 1590–1591 – Célia-versek
(Fulvia – egyetlen vers „szerepl?je”, egy feltételezett kés?bbi múzsa, akir?l nem lehet megállapítani, hogy ki is valójában.)
Drámája
Balassi egyetlen drámája, a Szép magyar komédia. Az udvari dráma szövegét egy kéziratos másolat ?rizte meg. Létezik egy pár lapból álló nyomtatványtöredéke is. Eredetije az itáliai Cristoforo Castelletti egyik pásztorjátéka olaszul. Ennek magyar fordítása és átköltése Balassi alkotása. Prózai m? verses betétekkel.
Balassi, a verselés megújítója – a Balassi-strófa
A Balassi-strófa három sorból szerkesztett versszak, minden sora a bels? rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak küls?, hanem a mélyebb, bels? kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg.
Példa: három sor Balassi Bálint az ? szerelmének örök és maradandó voltáról cím? verséb?l:
A sorok szótagszáma 6–6-7, rímképletük: a-a-b, c-c-b, d-d-b.
Kéziratban fennmaradt m?vei
Életében – eddigi tudomásunk szerint – m?veit nem jelentették meg nyomtatásban; mind világi versgy?jteménye, mind Szép magyar komédiája kéziratos másolatban maradt ránk. Csupán vallásos tárgyú versei maradtak fenn nyomtatott formában, a szerz? halála utáni kiadásokban.
Költészetének nagy részét, világi verseit a ma Balassa-kódex néven ismert kéziratos könyv ?rzi. Ez valószín?leg tudós másoló munkája és 50 évvel a költ? halála, 1656 után született alkotás. A másoló szavaival:
„Ezeket pedig a maga kezével írt könyvéb?l írták ki szóról-szóra, vétek kevés helyen esett benne, az sem egyébt?l lett pedig, hanem a Balassi írásának nehéz olvasása miatt, de afel?l meglehet. Külön-külön mindenik éneket mikor, mir?l és kir?l szerzette, megírta, a nótáját is mindenikének feljegyzette. Aki azért gyönyörködik benne, innét igazán megtanulhatja, mint kell szeret?jét szeretni, és miképpen kell neki könyörgeni, ha kedvetlen és vad hozzá. De nem mindent hevít úgy a szerelem tüze talán, mint ?tet.” (A szövegkritikai kiadásból)
Másolója a bevezet?ben meghatározta a gy?jtemény tematikáját is:
„Következnek Balassi Bálintnak külömb-külömbféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicséret és vitézségr?l való ének is vagyon.” E pár szavas bevezetés utal arra, hogy a költemények füzére alapvet?en három témára épül: szerelmes, istenes és katonaversekre.
A Balassa-kódex csupán 1874-ben vált ismertté a nyilvánosság számára, amikor a Radvánszky család könyvtárából el?került.
Balassi szerelmi verseit, amelyek tehát csupán kéziratos másolatban maradtak fenn, csak egy sz?k arisztokrata kör ismerte. Szép magyar komédiája viszont nyomtatásban is megjelent a 17. század els? felében, Debrecenben és talán L?csén. Ezek a nyomtatott könyvecskék azonban mára elvesztek, illetve csupán egyikük csekély töredéke maradt fenn. Az 1958-ban el?került Fanchali Jób-kódexnek köszönhet?en azonban mégis ismerjük a teljes szöveget.
Nyomtatásban fennmaradt m?vek
Istenes énekeit, Rimay János hasonló tárgyú énekeivel keverve, el?ször a rejtélyes Solvirogram Pannonius adta ki Bártfán, 1632-ben. Ám az 1650-es években Nagyváradon megjelent az Istenes énekek rendezett kiadása, amelyben már szétválasztották a két szerz? énekeit. Ekkor kerültek be a gy?jteménybe, némi csonkítással, Balassi tavaszi-vitézi versei, valamint zarándok- és búcsúéneke is. Egészen 1808-ig, két-három éves gyakorisággal, újra meg újra kinyomtatták ezt a magánájtatosságra szánt kicsiny kötetet.
Modern kiadások
Összes versét el?ször Szilády Áron rendezte sajtó alá, s Budapesten jelentette meg, 1879-ben.
Az életútját feltáró dokumentumokat, valamint magyar, latin és német nyelven írt leveleit Illéssy János
Jegyzetek
1. ^ A Mátyás király udvarában virágzó reneszánsz fénye elveszett a török dúlta id?kben, a három részre szakadt Magyarországon. A reneszánsz m?vészet csak Balassi korában indult újra virágzásnak. „A haza és a szerelem élménye ?benne fakasztotta fel el?ször a magyar líra forrását” – írta Balassiróla Klaniczay Tibor.
2. ^ Mivel meglövése idején a pontos helyet nem jelölték meg, máig se derült ki, hogy pontosan hol is történt a baleset.
3. ^ Évekkel kés?bb Dobokay fejezte be és adta ki Balassi torzóban maradt prózai fordítását, a Tíz okok cím? polemikus könyvet, az angol jezsuita vértanú, Edmund Campion munkáját.
4. ^ Öccse nem sokkal Bálint halála után, július 22-én, a Debrecen melletti Monostorospályinál a tatárok elleni harcban esett el.
Forrás, szakirodalom
§ Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák I. osztálya számára (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.)
§ Stoll Béla: Balassi-biblográfia(Balassi Kiadó, Budapest, 1994.)
§ Szerb Antal: Az Udvari Ember, Gondolatok a könyvtárban, (Budapest, 1946).
§ Szigeti Csaba: A Balassi-vers strófikájának lerombolása a XVII. században (Irodalomtörténeti Közlemények 1989.)
§ Eckhardt Sándor: Balassi- tanulmányok (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.)
§ Gerézdi Rabán–Klaniczay Tibor: Balassi Bálint, A magyar irodalom története I. kötet, Budapest.
§ Horváth Iván: Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.)
§ Klaniczay Tibor: A szerelem költ?je, Reneszánsz és barokk (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1961.)
§ Pirnát Antal: Balassi Bálint poétikája (Balassi Kiadó, Budapest, 1996.)
§ Varjas Béla: Balassi verskompozíciói, és Balassi lírai regénye: a Nagyciklus, A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei (Budapest 1982.)
§ A végvéri dics?ség nyomában, Tanulmányok Balassi Bálintról és koráról, Belvedere Meridionale Kiskönyvtár 16., Belvedere Meridionale Kiadó, Szeged, 2004, ISBN 9639573078
Küls? hivatkozások
§ A Neumann-ház virtuális kiállítása Balassi Bálint tiszteletére
§ Irodalomtörténeti kép- és diafilmgy?jtemény
§ A világels? internetes szövegkritikai kiadás
§ Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
§ Életrajza a Fazekas Project – Kulturális Enciklopédiában
§ Horváth Iván Balassi Bálintról és a számítógépes irodalomkutatásról a Mindentudás Egyetemén
§ Balassi kötetkompozíciója Irodalomtörténeti Közlemények
§ Balassi Bálint m?vei a Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadónál
§ Balassi Bálint m?vei m?fordításokban Bábel Web Antológia
wikipedia.org
Arthur Rimbaud
Jean Nicolas Arthur Rimbaud (* Charleville, 1854. október 20. – † Marseille, 1891. november 10.), francia szimbolista költ?, felfedez?.
A szimbolizmus úttör?jének számít. Munkássága javarészét a Paul Verlaine-nel folytatott viszonya alatti néhány évben alkotta. Viharos kapcsolatuk 1875-ben ért végleg véget. Rimbaud életének ezután nincs irodalmi vonatkozása.
Anyja, Vitalie Cuif, Ardennes megyei kisbirtokosok ivadéka. Apja, Frédéric Rimbaud gyalogoskapitány, 1864-ben elhagyta családját. Arthur Charleville-ben járt iskolába, szellemi érettsége miatt tanárai engedélyezték, hogy egy osztályt átugorjon. 1869-ben csodálatba ejtette tanulótársait és tanárait latin nyelv? verseivel. 1870-ben Rimbaud elküldte Théodore de Banville-nek az Élmény-t, az Oféliá-t és a Napfény és hús-t, reménykedve, hogy verseit nyomtatásban láthatja viszont, de lekéste a beküldési határid?t. Ellenben a „Charge” cím? szatirikus hetilap Három csók címen leközölte az Els? estét.
A nyár közepén kitört a francia–porosz háború, Arthur megszökött otthonról, jegyet váltott Mohonig, de csak Párizsban szállt le, ezért letartóztatták, és börtönbe zárták. Levelet írt Izambard-nak, aki szabadlábra helyeztette. Újságírói ambíciókkal Belgium felé tartott, de csalatkoznia kellett, és hamarosan az édesanyja hazaparancsolta. Kóborlásai alatt nyolc verset írt. 1871 elején Rimbaud a charleville-i könyvtárban töltötte napjait, a francia szocialistákat, Proudhont, Babeuf-öt, Saint-Simont tanulmányozta, valamint okkultista m?veket olvasott. Olvasmányai megbotránkoztatták a könyvtárost, s ezért bosszúból megírta A kuksolók cím? versét.
1871. február 25-én Párizsba szökött, két hétig éhezve-fázva kóborolt a f?város utcáin, majd gyalogszerrel hazatért. Ezekben a hetekben írta a Kommunista alkotmánytervezet-et, ami sajnos, úgy t?nik, örökre elveszett. A tavasz folyamán elkészült a Esti imádság is. Heves antiklerikalizmus támadt benne, gúnyolta a papokat, krétával a padokra írta: „Halál Istenre!” Május 13-án levelet intézett Izambard-hoz, május 15-én elküldte „A Látnok levelét” Demenynek. 1871 augusztusában egy ismer?se, Bretagne elküldte Arthur néhány versét Verlaine-nek, aki ennyit írt vissza: „Jöjjön, kedves nagy lélek, hívjuk, várjuk!”.
A fiatal költ? szeptember végére érkezett Párizsba, versei között magával vitte A részeg hajó-t is. Rimbaud kezdetben Verlaine apósánál lakott, Verlaine és felesége társaságában, kés?bb egy padláson béreltek szobát neki a Buci utcában. Rimbaud nagyon megkedvelte a m?velt költ?társat, Verlaine viszont szerelmes lett a kamasz költ?be, ezért eltávolodott a feleségét?l, szinte hidegen hagyta a fia születése. 1872-ben a Diáknegyed kávéházaiban töltötték napjaikat és éjszakáik egy részét, részt vettek a „Csúnya fickók” társaságának összejövetelein. Verlaine az ilyen alkalmakon megpróbálta rászoktatni Rimbaud-t az abszintra, amit ? hígítás nélkül ivott, de barátja mindig rosszul lett t?le. Verlaine és felesége között egyre hevesebb jelenetek játszódtak, a „legdekadensebb dekadens” gyakran részegen tért haza, és egyszer ilyen állapotban súlyosan bántalmazta feleségét. Ezt az embert, aki a züllöttség legmélyebb szintjét súrolta, az ilyen esetek után mégis emészt? b?nbánat gyötörte.
Paul Verlain rajza Rimbaudról
Márciusban Rimbaud visszatért Charleville-be, hogy megkönnyítse Verlaine kibékülését feleségével. Otthontartózkodása alatt nyolc verset írt, és Baudelaire: Kis költemények prózában cím? m?vének hatására prózavers-írással kísérletezett. Rimbaud – Verlaine sürgetésére – újra visszatért Párizsba. Július 7-én Belgiumba utaztak, mert Arthur látni akarta a tengert. Belgiumból Londonba mentek. Itt megírta utolsó kötött formájú verseit, majd nekilátott a Színvázlatokban (Kardos László fordításának címe: Villanások) összegy?jtött prózaversek kidolgozásának.
Hamar beköszöntöttek az anyagi gondok, Rimbaud egyre komorabb és ingerlékenyebb lett. Ez a három hónap folyamatos viták és kibékülések id?szaka volt. Rimbaud 1873 elején megkezdte az Egy évad a pokolban írását. Arthur egyre inkább érezte, hogy mennyire terhes neki ez a kapcsolat: csak tanulni akart az id?sebb költ?t?l, a barátja akart lenni, de Verlaine vágyait ez nem elégítette ki. Verlaine hirtelen elutazott, pénz nélkül hagyva barátját az angol f?városban. Brüsszelb?l levelet intézett a feleségéhez, bocsánatát kérte, és a belga f?városba hívta, de az nem válaszolt. Ekkor a költ? megint Rimbaud felé fordult, aki a hívó levélre meg is érkezett, és közölte vele, hogy útjaik végérvényesen szétválnak. Verlaine ittas állapotban revolverrel fenyeget?zött, majd kétszer rál?tt Rimbaud-ra, de csak a csuklója sérült meg. Mindez egy hotelszobában történt, Pault azonnal letartóztatták, pedig Arthur nem tett feljelentést. A belga bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte Verlaine-t, Rimbaud visszament Roche-ba, és befejezte az Egy évad a pokolban-t. Brüsszelben a szerz? saját költségén kinyomtatta utolsó m?vét. És ezzel lezárult a 19 éves ifjú irodalmi pályafutása.
A következ? két évben Rimbaud angolul, németül, spanyolul, arabul, olaszul, újgörögül és hollandul tanult, majd Németországba utazott. 1875 januárjában az immár hív? katolikus Verlaine-t kiengedték a börtönb?l, aki felkereste Arthurt Stuttgartban. Megpróbálta meggy?zni, hogy kövesse a példáját, írjon Istenr?l, a b?nbánatról és minden jóra fordul. A vita hamarosan verekedéssé fajult, és szó mi szó, Rimbaud alaposan helyben hagyta Verlaine-t
Paul Verlaine és Arthur Rimbaud
1876-ban Hollandiába utazott, és háromszáz forint jutalom fejében beállt hat évre katonának a holland gyarmati seregbe. Hajóra szállt egy katonaszállítmánnyal, de egy hónap múlva megszökött. Egy angol vitorlással ment vissza Franciaországba. 1877-ben a skandináv országokban járt. 1878-ban keletre készült, de a terve meghiúsult. Bejárta Alexandriát, majd Ciprus szigetére utazott, de megbetegedett. 1880-ban visszatért Ciprus szigetére, de nem tudta elviselni az éghajlatot, Egyiptomba hajózott, majd Adenben kötött ki. Egy kereskedelmi cég szolgálatába fogadta: Rimbaud Harrarba, Abesszínia f?városába ment. 1882–1883-ban felfedez? utakat tett Szomáliában és Galla-földön, illetve felkutatta Ogadint. Utazásairól beszámolót készített a párizsi Földrajzi Társaságnak. 1884–1887 között vadházasságban élt egy abesszin n?vel. Kávéval és b?rökkel kereskedett. 1887-ben fegyverkereskedelemmel kísérletezett, de a kockázatos vállalkozásból nem származott annyi haszon, amennyit várt. 1888–1890 között is folytatta a fegyverekkel való kereskedést, de mivel nagyhatalmi érdekeket sértett m?ködése, szembekerült a francia kormánnyal. 1891 februárjában daganat keletkezett a jobb térdén. Visszatért Franciaországba, ahol a beteg lábát amputálták, de a radikális beavatkozás sem segített rajta. Húgának sürgetésére fogadta egy pap látogatását, és ha hihetünk Isabelle-nek – aki több helyen is meghamisította életrajzát – halálos ágyán megtért.
Költészete
Rimbaud-ban, mint minden költ?ben, végbemegy egy természetes stiláris fejl?dés: a legegyszer?bb népdalszer? versekt?l eljut a kristálytiszta formájú klasszikus versekig (pl.: latin nyelv? versek, Napfény és hús), majd der?sebb, ábrándozó költeményei a romantikához közelítenek. Már fiatalon kortársakat olvasott. 15-t?l 17 éves koráig kipróbálta magát az összes modern irodalmi irányzatban, de egyik sem nyerte el a tetszését. Victor de Laprade véghetetlenül hosszú, unalmas költeményéb?l születik a Faun-fej. Jean-Marie Kezé-nek sorait, hangjait és képeit részben Gautier Kéz-tanulmány és Verlaine Kezek cím? verséb?l vette. A Részeg hajó forrásai közé sorolják Vergiliust, Gautier-t, Baudelaire-t, Victor Hugót és Poe-t. Az akkori id?k francia Szabolcska Mihálya, François Coppée ugyanúgy idegesítette Rimbaud-t, mint a „költ?cske Mihály” Adyt. Ezért Ócska Coppée-k cím? versciklusa nyílt karikatúrája az unalmas, 10 soros versikéket gyártó versiparosnak, mégis úgy, hogy a mondanivaló eredeti Rimbaud marad. Az A völgyben egy katona fekszik1 parnasszista voltát igazolja a szonettforma, az idilli környezet. A témaválasztás már kevésbé, hiszen egy halott katona leírása nehezen összeegyeztethet? a pedáns és konzervatív szépségkeres?kkel. A többi, 1869 és 1871 között írt költeményei is rendkívüli koraérettségét bizonyítják. (Pl.: A b?n; Álom, télire) Leghíresebb versei A részeg hajó, A magánhangzók szonettje, A meghökkentek, Kóborlásaim, melyeket olyan híres költ?k fordítottak magyarra, mint József Attila, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, vagy a m?fordításiról is ismert Kardos László irodalomtörténész.
M?vészetfelfogása
Korai verseiben megjelen? m?vészetfelfogását jól tükrözi A látnok levele: „A Költ? azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant, meggondolt munkával összevarrja összes érzékeit. A szeretet és ?rület minden formáját; megkeresi önmagát, kimer magából minden mérget, és csak azok s?rített lényegét tartja meg magának.” Így érkezik el az ismeretlenhez.” Másrészt egy komplett költészettörténetet és -elméletet kapunk, egyes részekben kissé nagykép?en, arrogánsan fogalmazva. Állítása szerint minden antik költészet a görög költészetbe torkollik, ahol „a vers és lant a Cselekvés ütemére lépnek”. S „Görögországtól a romantikáig – középkor – csak írástudók vannak és rímfaragók.” A romantikusok már látnokok, de tönkreteszi ?ket az ócska forma, vagy ott vannak a látomások a függöny mögött, de ?k behunyják a szemüket. „Baudelaire a legels? látnok, a költ?k költ?je, valóságos Isten.” A levél végén pedig közli, hogy a parnasszisták között két látnok van: Albert Mérat ás Paul Verlaine. Somlyó György jegyzeteiben azt írja, hogy „a m?vészetr?l való végs? tanúságtételét keresni bennük téves”, ami végül is evidens, hiszen pályája elején íródtak, azt a bizonyost, az Egy évad a pokolban cím? m?vében kell keresni. Mégis, szerintem akár programlevélnek is nevezhetnénk ?ket, hiszen amellett, hogy kiváló leírást kaphatunk a modernség eszméjér?l, a költ?i célkit?zéseket is megtalálhatjuk benne, amelyeket a rákövetkez? két évben próbál megvalósítani. A modernségr?l ezt írja: „Az újaknak jogukban áll utálni az ?söket: itthon vagyunk és ráérünk.” Vagyis: A modernek nem újítani akarnak, mint a romantikusok, hanem újat alkotni. „El fog jönni az egyetemes nyelv kora, [… ami] közvetlen lélekt?l lélekig fog hatni, mindent egybefoglal, illatot, hangot, színt, gondolat lesz, mely a gondolathoz tapad, s abból is származik.” Ezzel a kijelentéssel, és Baudelaire-nek a „költ?k költ?je” titulus odaadásával egyértelm?, hogy már ekkor eldöntötte: a szimbolistákhoz csatlakozik.
Az Egy évad a pokolban
Az Egy évad a pokolban egy sajátos önéletrajz, a fiatal költ? leszámolása a költészettel, búcsú az irodalomtól, az eddigi életét?l. Amikor az anyja azt kérdezte, hogy mit akar ez jelenteni, híressé vált válasza így szólt: „Azt akartam mondani, amit maga a szöveg mond, szó szerint és minden lehet? értelemben.” Ezt minden elemzésnél/értelmezésnél figyelembe kell venni! A Rossz vér-ben kezd?dnek a gyermek konfliktusai a bigott, parlagi anyjával és a nemzettel, azzal a nemzettel, ami olyan társadalommá fejl?dött, amit a végletekig megvet. Az Éjjel a pokolban a kábítószer ereje, a kitörés eszköze. Hallucinációk, amelyekkel le lehet leplezni minden misztériumot. A következ? rész az egyik legfontosabb: a Delíriumok. Mindkett? saját balgaságának története. Az els? a Verlaine-nel való tragikus szerelmét örökíti meg, a végkövetkeztetéssel: „a szerelmet újra fel kell találni.” A második, a költészet delíriuma, a szó alkímiája: a végs?, kegyetlen leszámolás a m?vészettel. Lemondóan beszél álmairól, „egyszer? hallucinációiról”, azokról, amelyek a m?vészetét jelentették. A saját stílusában elemzi legf?bb m?veit, majd közli: „Mindez elmúlt. Ma már tudom köszönteni a szépséget [vagy jóságot].” De mint kés?bb kiderül az is lehetetlen. A tudomány túl lassú. Akkor hát mi marad? Egy „régi igazság: az élet munkában virágzik.” Nehezen tud beletör?dni, amit a Paraszt! felkiáltás is jelez, de megteszi. Megteszi mert elege van a hazugságokból, önmaga becsapásából: „[Én legalább] nevetni tudok a régi, hazug szerelmeken, s szégyennel verhetem a hazug kapcsolatokat – láttam odalenn az asszonyok poklát –, és megadatik nekem, hogy enyém lehessen egy testben s egy lélekben az igazság.”
Hatása
Rimbaud a 20. században is sokaknak szolgált példaképül. A század elején kibontakozó izmusok (pl.: dadaizmus, szürrealizmus, expresszionizmus), melyek a tudatalatti felszabadításával, annak kifejezésével kísérleteznek, el?djüknek tekintették m?vészetét, az általa megkezdett utat akarták folytatni. Rimbaud a következ? m?vészekre volt nagy hatással: a (francia) költ?k általában, T. S. Eliot, Henry Miller, Anais Nin, William S. Burroughs, Bob Kaufman, Pier Paolo Pasolini, Hugo Pratt, Mário Cesariny de Vasconcelos, Sérgio Godinho, Klaus Kinski, Dwid Hellion of Integrity, Jack Kerouac, Allen Ginsberg (a példaképe volt), Philippe Sollers, Patti Smith, Bruce Chatwin, Penny Rimbaud, Jim Morrison, Kurt Cobain (nagy hatással volt rá a „Színvázlatok”), Van Morrison, John Hall, Bob Dylan, Richard Hell, Pete Doherty, Joe Strummer, John Lennon, Stephen Kasner, Rozz Williams, David Wojnarowicz és még nagyon sokan mások.
Ars Poetica
1875-ben, Rimbaud és Verlaine utolsó találkozásakor a levelek tanúsága szerint a következ? párbeszéd zajlott le, miután Paul arra buzdította Arthurt, hogy vallásos témákról írjon: „Soha többé nem írok. A világ túl öreg és nincs semmi új benne. Már mindent leírtak.” Verlaine azt mondja: „De nem úgy, ahogy te le tudod írni. Ragyogó tehetséged van!” Rimbaud így felel: „Ez az én tehetségem. Azt csinálok vele, amit akarok.” Hogy miért döntött így? A választ mind a Látnok-levelekben, mind az Egy évad a pokolban-ban megtaláljuk: „Modernnek kell lenni mindenestül!” Érezte, hogy ? újat alkotni nem, csak újítani tudna. Talán ezért írja a következ?ket az Egy évad a pokolban piszkozatában: „Most már gy?lölöm a misztikus lendületeket és a stílus különcségeit. Most már ki tudom mondani, hogy a m?vészet ostobaság… Üdv a jóságnak.” De csak találgatni tudunk, hogy miért nem került be a végs? változatba. Mint ahogy csak találgatni tudunk akármelyik versét olvasva, hogy vajon mire gondolhatott pontosan az ifjú, lázadozó költ?. Ugyanaz a világos lila, elektromos kisülés illatú köd veszi körül verseit, mint személyiségét, ami nem hagyta nyugodni az eljövend? korok irodalmárait és m?vészeit.
Küls? hivatkozások
A részeg hajó – Arthur Rimbaud összes m?vei (Magyar Könyvklub, 2000.)
Arthur Rimbaud a mag4.neten (franciául)
Pet?cz András írása Rimbaud-ról az Élet és Irodalomban
Rimbaud versei magyarul és franciául Bábel Web Antológia
Arthur Rimbaud Napfény és hús Arthur Rimbaud minden verse, prózája és válogatott levelei
M?veib?l
Versek
(1869-1871)
Kóborlásaim
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!
(81. oldal; ford.: Radnóti Miklós)
A hétéves költ?k
M. P. Demenynek
S az anya, betevén a tankönyvet, nagyon
büszkén eltávozott, s a ráncos homlokon
s kék szempárban nem is vette észre, fiának
lelkéb?l hogy lobog a lázadó utálat.
(…)
Hétévesen regényt sz?tt a nagy pusztaságról,
ahol a lelkesült Szabadság tüze lángol,
erd?k, partok, napok, szavannák!…
(…)
S hogy lángolt, többnyire bár azon, ami bús csak,
szobájában, ahol minden zsalút behúztak,
fönn, kék homályban, a nyirkos falak között,
regényt falt, egyre csak abban gyönyörködött,
csodálta elmerült erd?it, és a pállott
égboltot, ?svadont, nyílt húsev? virágot
– ó, örvény, szédület, ó, téboly, irgalom! –
míg a városnegyed alant az utakon
zajlott – s ? egyedül feküdt a durva vásznon,
vitorlát álmodott s röpült a tengeráron!…
(91. oldal; ford.: Rónay György)
Els? áldozások
6.
Az árnyékszéken, ott töltötte el a szent éjt.
A mécsre fehér fény hullt a tet? lyukán,
s néhány sötét bíborszín sz?l?t? dülöngélt
a szomszéd udvaron bolondul és sután.
…
7.
Ki mondja el a vad sóvárgást, ezt a bomlott
szánalmat s vele a gy?lölet viharát,
ti, kikt?l a világ torz lett, mocskos bolondok! –
ha lágy idomain végül a lepra rág?
…
(108. oldal; ford.: Somlyó György)
A részeg hajó
Hogy jöttem lefelé egykedv?, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézb?r? raj közt céltábláúl sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyílazva meztelen.
De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, –
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.
(…)
S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
Sz?keszem? sirályok, csetepatés család,
Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott sülyedve: aludni még alább…
Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar él?tlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,
(…)
Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából
Hallottam reszket?n a Poklot, mint üvölt,
S kit újra s újra vár a kék és merev távol,
Megvetlek Európa, únt gátú, ócska föld!
(118-120. oldal; ford.: Tóth Árpád)
A magánhangzók szonettje
Á! árnyak öble! É! h?s párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégt?s gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló n?i ajkon, ha düh rándítja s mámor!
(122. oldal; ford.: Tóth Árpád)
Utolsó versek
(1872)
(LXVII)
Mit már nekünk, szivem, ha vér- és lángözön hull,
mit ér nekünk ezer gyilkosság, dühzsivaj,
minden poklok jaja, mely minden rendet földúl,
mit ér a romokon az északi vihar,
s a bosszú? – Semmit!… Ám akarjuk untalan
mégis! Szenátusok, gyárosok, herdegek:
pusztulni! Hatalom, jog és mult: vesszetek!
Ez a jussunk. A vér! a vér! a t?zarany!
(143. oldal; ford.: Rónay György)
A szomjúság komédiája
5. Konklúzió
A mez?n leng?-remeg? galambok;
a vad, mely vágtat és az éjbe lát;
a vízi állatok: az igás barmok;
még a lepkék is: csupa szomjuság.
Szétmállni, hová a felh?, gazdátlan…
Az örök-üde volna pártfogóm,
így múlnék el a nedves ibolyákban;
hajnalaiktól súlyos a vadon.
(150. oldal; ford.: Weöres Sándor)
Egy évad a pokolban
Egykor, ha jól emlékszem, az életem ünnepély volt…
(233. oldal; ford.: Kardos László)
Búcsú
Határtalan partokat látok olykor az égen, melyeket örömteli fehér nemzetek lepnek el. Aranyhajó lengeti fölöttem sokszín? lobogóit a reggeli szélben. Minden ünnepet, minden diadalt, minden drámát én teremtettem! Új virágokat, új csillagokat, új húsokat, új nyelveket akartam felfedezni.
(… )
Modernnek kell lenni mindenestül.
(…)
A szellem harca éppoly brutális, mint az emberek csatája; …
(258. oldal; ford.: Somlyó György)
Rimbaud-ról írták
…tizenöt éves korától tizenhétig felpróbálta magára a francia költészet összes ruháit, s úgy találta, hogy egyikben sem érzi magát otthonosan, holott mindegyiket szinte jobban viselte, mint gazdája.
Egyedül Rimbaud volt kora egész francia, s?t egész európai költészetében, aki romlatlan és korlátlan gyermeki felfogóképességén kora egészét sz?rte át, és a leglényegesebbet ragadta ki bel?le.
(…)
Egyedül Rimbaud áll minden démoni valóságérzékével és távoli sejtelmével egy új kor küszöbén, amelyben az egész európai társadalom átalakulása, az egész emberi létezés újrafogalmazása lesz a történelmi feladat;…
(Somlyó György: Kísérlet Rimbaud-ról, 28-34. oldal)
Források
Somlyó György (szerk.): Arthur Rimbaud összes költ?i m?vei Európa Könyvkiadó, Budapest. 1965
wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
