Péter Erika : Huszonöt évesen, Gran Canárián 1.rész

Egy utazás kalandjai

 

 

Ezüstös készülődés

 

Újra eljött szeptember, az olcsóbb, utószezoni üdülések ideje.  Az idén elhatároztuk, hogy huszonöt éves házassági évfordulónkat, vagyis az ezüstlakodalmunkat, valamilyen, az eddigiektől eltérő utazással fogjuk megünnepelni.

Hosszas gondolkodás után – a Kanári-szigeteket választottuk úti célnak.  Csak négy nappal indulás előtt fizettük be az így sem olcsó részvételi díjat, kivárva a legkedvezőbb, last minute árat. 

Útikönyvet vásároltunk, ismeretterjesztő filmeket néztünk, szóval, éjjel-nappal az úttal foglalkoztunk.

Helyettesítésem bravúros megszervezése után – ugyanis két kolléganőt szerveztem be ugyanarra a napra dolgozni magam helyett – megnyugodva kezdtem hozzá az utálatos csomagoláshoz. A készülődés folyamatosságát időnként megszakítva újra és újra megnéztem a szigetekről készült internetes fotókat és az utazási iroda csodás prospektusát. Paradicsomi állapotok – örvendeztem, és megállapítottam, hogy nagyon jól választottunk.

A férjem még dolgozik, én meg csomagolás helyett múlatom az időt a neten, s az aparthotel nevét beírva, jaj, mit látok? Az eddig elalélva megcsodált négy fénykép mellett, német turisták által lefotózott szörnyűségeket: az óceánt, tele szeméttel, a parton munkagépeket, a lépcsős feljárón omladozó oldalfalakat, a szobában egy félig leszakadt szekrényajtót, valamint egy szörnyet egy, óriási csótányt.

Félájult állapotban várom haza a férjem, majd az egész éjszakát átvirrasztva, reggel rohanok az utazási irodába. Előadom, hogy milyen szörnyű fotókat láttam az este a szállodáról, ezért ki szeretném cserélni egy másikra.

A lányok készségesen közlik, hogy erre már sajnos nincs lehetőségünk, legfeljebb ott helyben, ha megérkeztünk. Mosolyogva vigasztalnak, magyarázzák, hogy még a legelegánsabb szállodákról is lehet kompromittáló fotókat készíteni. – No, ez igaz! – nyugodok bele a helyzetbe, s már meg sem lepődöm azon, amikor Laci telefonál, hogy csak a biztonság kedvéért felhívta az irodát az indulási időpont megersítése végett. Mellékesen megkérdezték, hogy tudjuk-e, hogy a repülő kerülni fog és leszáll Marokkóban is? Persze, hogy nem tudtuk, de most mit tegyünk, gépet eltéríteni eddig még nem próbálkoztunk, ámbár sohasem késő.

Vidékről – Békéscsabáról a Feri-hegyre feljutni és hazajönni – nem egyszerű. Laci talált egy autómegőrzőt Vecsésen, ahol két hétig mindössze tízezer forintért őrzik a kocsit, így élünk a kedvező lehetőséggel.  

 

 

Kanári induló

 

Szombat van, ülünk Suzukiban, tele kalandvággyal. A GPS kellemes női hangon utasítja Lacit, hogy merre menjünk s mindenbe belepofázik, ezért annyira imádom, mert így nem velem vitázik, és nem én vagyok az oka az esetleges eltévedésnek.

Nincs nagy forgalom, így időben odaérünk Vecsésre. Épp az autómegőrző előtt állít meg a mindentlátó.

Megérkezik a tulaj, egy szimpatikus férfi, akinek – viccesen bár, de – azonnal felteszem a kérdést, a két napja aggasztót, hogy:

– Ugye vissza is kapjuk a kocsit?   

Egyáltalán nem lepődik meg. Papírokat töltenek ki, aláírnak. Lacin látom, hogy feltétlen bizalmát élvezi a pasi, így hát megnyugszom.

Pár perc múlva a reptéren vagyunk, majd megkezd?dik a szokásos ceremónia. 

Szerencsére ablaknál kapunk jegyet, aminek örülök, habár tudom, hogy éjszaka repülünk, de hátha közelebbr?l látom majd a csillagokat. 

Este nyolckor, pontosan indul a repülő. Sikerül néhány élvezhető (?) fotót készíteni az ablakból. Azután szokás szerint hozzák a kaját, kis meleg vacsorát és italt. Ásványvizet kérek, számítva a borra is, de sajnálattal közlik, hogy Malév gépen már rég nincs szeszesital. Kár. Így a víz mellé narancslét kérek. Aludni szeretnék, de ehelyett meredt szemekkel bámulom a felettünk vibráló képernyőt, ami mutatja az útirányt, a magasságot, a légnyomást, és a kinti hőmérsékletet.

Este tizenegy órakor szállunk Afrika partjai felett, látjuk Marrakech, Casablanca fényeit.  Jólesően megállapítom, hogy mégiscsak érdemes volt ablakhoz ülni.

Éjszaka még nem utaztam repülőn. Csodálatos látvány. Ha alacsonyabbra szállunk, gombostűfejnyi fényeket látunk, partok, városok körvonalait, vagy sötét mélységet. Sivatagot, lakatlan földet, ásító oroszlánokat, elefántcsordákat, tevekaravánokat képzelek el alant, de a csillagokat, a csillagokat sehol sem látom.

Lenyűgöz viszont a városok fölötti felhők látványa.

A lámpák alulról megvilágítják az eget, ezért úgy tűnik, akárcsak lángolnának alattunk a felhők.

Fél egy van. Leszállásra készülődik a repülő, Agadírba értünk. Fáradt szemű utasok szállnak le, s helyükbe újak jönnek. Mi, Las Palmasba utazók, maradunk. Még egy órányi út a Kanári szigetek fővárosa.

Las Palmasból csak a leszállópálya fényeit látjuk. Végre újra stabil földet érzünk a lábunk alatt. Laci már a tranzitban felfedez egy megtermett bogarat, biztos óriáscsótány lehet.

Hullafáradtan várunk a csomagokra. A futószalagon két ottfelejtett bőrönd árválkodik, mindkettő Vaszili felirattal. Természetesen azt  juttatja eszünkbe, hogy megérkeznek-e  a csomagok, és nem cserélték- e össze őket Adagírban, és  vajon miért várakozunk rájuk ilyen sokáig. Körülbelül fél óra múlva felbukkannak az első pakkok a szalagon. Úgy tűnik mindenkié megérkezett.

Pár perc múlva a telepített idegenvezetőt keressük. A miénk, Gréta szerencsére már vár minket. Az óra – magyar idő szerint fél négyet mutat, az itteni szerint csak fél három van. Egy nagy busz visz el minket a szállodákig. Összesen harminc magyar érkezett, de tizenöt szállodában, szerteszét fogunk lakni. Mindössze ketten szállunk ki Playa del Inglesen, az Europalace Aparthotelnél.

 

 

Legutóbb szerkesztette > Péter Erika
Szerző Péter Erika 556 Írás
"Az ember akkor jut legközelebb saját énjéhez, amikor oly' komollyá válik, mint a játszadozó gyermek." (Herakleitosz) Előfordulok sok-sok antológiában, néhány folyóiratban, köztük a Bárka Irodalmi Folyóiratban, a Csodaceruzában és Dörmögő Dömötörben. a Breki Magazinban is. 2013 Ünnepi Könyvhét - A Körösvidéki Irodalmi Társaság Körösök Gyöngye díjával jutalmazta Másodvirágzás c. könyvemet. 2014: VOSZ - IRODALMI PRÍMA DÍJ a gyermekirodalomban kifejtett munkásságomért. Tizenkét önálló kötetem van. 1.Mindörökké mosoly ( Akkordia Kiadó 2. Szeretőim a szavak (Akkordia Kiadó). 3.Verselhetek 1.és 2.kiadás - Móra Kiadó) 4. Három Holló CD ( Palinta Társulat) Gyerekverseim némelyikét megzenésítették. 5.A nyakatekert zsiráf- gyerekzetek (magánkiadás) 6.Túlhordott ölelés - Irodalmi Rádió, Miskolc, MEK. kötet 7.Esőtánc- CD -megzenésített verseim. Énekli és zeneszerzője: Dafna 8. Csupa csiga - verses mesék - Timp Kiadó (2011) 9.ZabfaLók - verses történetek a lovakról- AB-ART Kiadó (2012) 10. Szélforgó CD. ( Fülemüle Zenekar -meg zenésített gyerekzetek 11. Másodvirágzás- Kortárs Költők sorozat (20.) AB- ART Kiadó (2013) Körösök Gyöngye Irodalmi Díj - a Körösvidéki Irodalmi Társaság megyei díja-2013 Ünnepi Könyvhét 12. Boldogságbolt -gyerekzetek ( AB-ART Kiadó) 2014. 13. Színházikó -gyerekzetek ( AB- ART Kiadó) 2014. 14. Autóparádé- leporelló ( AB-ART Kiadó) 2014. 15. Hajnaltól hajnalig- leporelló ( AB-ART Kiadó) 2014. 16. Elpattant zongorahúr - regény ( AB- Art Kiadó ) 2015. 17. Verő László oklevé l- Héttorony Irodalmi Magazin Szerkesztősége - líra kategória- 2015. Ha többet szeretnél tudni rólam, nézd meg a honlapomat! Honlapom: http://www.petererika.com/