Vandra Attila : Miért?

M?fajilag behatárolhatatlan, vers kellett volna legyen, de ahhoz nem értek… Jobb, ha beismerem… Tehát így lett próza…

 

 

 

 

– Miért? Miért? Mondd! Miért?

– Te gyémántköves medált ajándékoztál születésnapomra, aranyláncon.

? egy csillámpala kavicsot f?zött egy b?rszíjra, mely, ha ráesik a fény, úgy csillog, mint az ? szerelme.

Te a Hiltonba vittél vacsorázni, ?zgerincet ettünk áfonyaszósszal, s Bordeaux-i bort ittunk utána.

? hazament falura, hogy hozzon onnan kacsát, s érdekl?dje meg, nagymamája hogyan készítette, amikor megtudta, hogy imádom a kacsasültet. Elhívott vacsorára. S els?ként kóstolhattam meg az idei bortermését.

Te névnapomra egy Chanel sálat adtál.

? megtanult kötni, hogy egy könyvjelz?t köthessen nekem, melyben benne van a monogrammom.

Te elvittél Veronába, hogy megmutasd Rómeó és Júlia városát.

? megmutatta nekem a virágzó rododendront és havasi gyopárt a Csukás sziklái között. S cipelte a hátizsákom, amikor már nem bírtam mászni.

Te bocsánatomért esedeztél, amikor megsértettél.

? sajnálatát fejezte ki, mert fájdalmat okozott nekem.

Te megvetted nekem a legszebb orchideát.

? kiment a rétre, hogy koszorút fonjon nekem a kedvenc virágomból, a százszorszépb?l…

– Nem értem. Bármit megadtam volna… 

– Csakhogy a tied legyek.

? elmondta, hogy szeretne a párom lenni. Az leszek…

– Miért? Mondd miért?

– Még mindig nem érted? Szerelmed önz?!

– Mit adott ?, s én mit nem adtam neked?

– A lelkedet. Pedig egykor szerettelek.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.08.14. @ 10:48 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 728 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.