– Miért? Miért? Mondd! Miért?
– Te gyémántköves medált ajándékoztál születésnapomra, aranyláncon.
? egy csillámpala kavicsot f?zött egy b?rszíjra, mely, ha ráesik a fény, úgy csillog, mint az ? szerelme.
Te a Hiltonba vittél vacsorázni, ?zgerincet ettünk áfonyaszósszal, s Bordeaux-i bort ittunk utána.
? hazament falura, hogy hozzon onnan kacsát, s érdekl?dje meg, nagymamája hogyan készítette, amikor megtudta, hogy imádom a kacsasültet. Elhívott vacsorára. S els?ként kóstolhattam meg az idei bortermését.
Te névnapomra egy Chanel sálat adtál.
? megtanult kötni, hogy egy könyvjelz?t köthessen nekem, melyben benne van a monogrammom.
Te elvittél Veronába, hogy megmutasd Rómeó és Júlia városát.
? megmutatta nekem a virágzó rododendront és havasi gyopárt a Csukás sziklái között. S cipelte a hátizsákom, amikor már nem bírtam mászni.
Te bocsánatomért esedeztél, amikor megsértettél.
? sajnálatát fejezte ki, mert fájdalmat okozott nekem.
Te megvetted nekem a legszebb orchideát.
? kiment a rétre, hogy koszorút fonjon nekem a kedvenc virágomból, a százszorszépb?l…
– Nem értem. Bármit megadtam volna…
– Csakhogy a tied legyek.
? elmondta, hogy szeretne a párom lenni. Az leszek…
– Miért? Mondd miért?
– Még mindig nem érted? Szerelmed önz?!
– Mit adott ?, s én mit nem adtam neked?
– A lelkedet. Pedig egykor szerettelek.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.14. @ 10:48 :: Vandra Attila
