Vadászi Árpád : Az ajtó

Ott bent

tárgyakká tört  tettek

anyagba fulladva

tárgytalanná lettek.

 

Ott bent

szárnyból hullt tollakon

tömeges magánytól

menekült holnapom.

 

Ott bent

körbe-körbe jártak

aranyhajú fények

jól meghízott árnyak.

 

Ott bent

született a kezdet

jelen volt a jelen

és semmivé vedlett.

 

Elém áll a szoba

valamennyi titka

hát még ha az ajtó

ki is lenne nyitva.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.14. @ 05:59 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.