Kőmüves Klára : holdra Hold

 

Hold fénye ül a holdra,

melynek fákkal tarkított

szegletében szunnyadok.

Ágyam, felszínen futó gyökér öle,

fejem felett ringatózó lombokon

madarak, árnyai homlokon.

Távolban bagoly huhog,

idébb kabóca táncra

tapsol húsevő virág.

Ciripelő éjben tavi békacsobbanás

– felhőtlen egybeolvadás, míg

pillanatra csend torkán a zaj.

Közelben róka sompolyog,

sétáját kíséri cseppnyi némaság,

a holdra osonva lép a Holdvilág.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 635 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))