Hold fénye ül a holdra,
melynek fákkal tarkított
szegletében szunnyadok.
Ágyam, felszínen futó gyökér öle,
fejem felett ringatózó lombokon
madarak, árnyai homlokon.
Távolban bagoly huhog,
idébb kabóca táncra
tapsol húsevő virág.
Ciripelő éjben tavi békacsobbanás
– felhőtlen egybeolvadás, míg
pillanatra csend torkán a zaj.
Közelben róka sompolyog,
sétáját kíséri cseppnyi némaság,
a holdra osonva lép a Holdvilág.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.02. @ 14:39 :: Kőmüves Klára
