Látlak.
Esti ünnepség lázában élsz.
Készíted magad tétre-befutóra,
smink, lilásrózsaszín ruha,
cipell? magos sarokkal.
Pip?ke.
Hogy éjfélre fordulóra te is ringathasd
magad a táncban,
varázsban lásd az éjt,
a hozzád csapódott
kvázi-társat, és nyársat tehess t?z fölé,
vagy magadba.
Augusztus vége.
Félsz.
Csomag kikészített,
és versek nagy csokorban.
Halomban féltett kincseid fiókban
várták a napot, hogy útra kelnek.
Veled, b?röndbezártan jönnek félországon át
keresni magadban a harmóniát.
Nálamtaláltat’.
Már napok óta válogatsz,
választásoktól visszariadsz.
A pókfonál szelekre, útra hív.
Tizennégy bugyi, a csipkés, a márkás,
a fels?k közt a vasalást jobban álló,
diplomamunka, félkész,
szoknya, nadrág és h?vösebbre félretett
melegruha bosszant.
Kéret?znének szekrénybe vissza.
Azt hiszed, nem tudom, mily nehéz?
Kiválogatni lényegét az eddigéltnek’,
venni úgy vonatjegyet, hogy
most
apád-anyád más szemmel integet
a felneveltnek,
visszavártnak?
Raktam fészket neked.
puhára béleltet, szépet.
Tele a kamra élelemmel.
Szeretném lélekemberként
érteni minden rezdülésed.
Veled leélni összes, neked kijáró jó id?m.
-csataloo-
BGJ.2009.08.29.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.29. @ 11:16 :: Balog Gábor -csataloo