Vogl Anikó : Alan Alexander Milne: Gyerekszékek

Az egyik szék lesz Dél-Amerika,

    Másik: hajó a tenger vizén,

Harmadik: nagy oroszlán ketrece,

    S a negyedik az enyém.

 

Az els? szék

Ha az Amazonon megyek,

Éjjel puskámmal tüzelek

  S hívom h? bandámat.

Indiánok hárman, ketten

Fák közt szépen jönnek csendben

   Várják, hogy kiszálljak.

S ha játszani ma nincs kedvem

Indiánokkal, eggyel sem,

   Csak intek néhányat.

Megfordulnak és elmennek –

  Értik, mit kívántam.

 

A második szék

Nagy oroszlánként, ketrecemben

  Dadát gyakran ijeszti üvöltésem.

     Átölelem jó szorosan,

     Mondom: ne féljen, komolyan –

  És akkor már nem fél, soha többé nem.

 

A harmadik szék

Tengeren úszik a hajóm,

   Fürkészem a többi bárkát.

Odaszól nekem egy matróz

   Míg elhalad nagy bárkáján:

Tenger fölött szól egy matróz,

   Szélben hallom kiáltását:

„Ez az út visz a Föld körül?”
   Szól, és elt?nik már.

 

A negyedik szék

Ha trónolok egy magas széken

   S reggelit, vacsorát eszem,

Azt színlelem, ez az én székem,

  Csöpp vagyok, hároméves gyerek.

 

Elmegyek majd Dél-Amerikába?

   Hajózok a tenger vizén?

Vagy ketrecemben oroszlán, tigris leszek?

  Vagy – csupán Én leszek én?

 

 

 az eredeti vers angolul:

 

Alan Alexander Milne: Nursery Chairs

 

One of the chairs is South-America,

   One of the chairs is a ship at sea,

One is a cage for a great big lion,

  And one is a chair for Me.

 

The First Chair

When I go up the Amazon,

I stop at night and fire a gun

   To call my faithful band.

And Indians in twos and threes,

Come silently between the trees,

   And wait for me to land.

And if I do not want to play

With any Indians to-day,

    I simply wave my hand.

And then they turn and go away –

   They always understand.

 

The Second Chair

I’m a great big lion in my cage,

   And I often frighten Nanny with a roar.

         Then I hold her very tight, and

         Tell her not to be so frightened –

And she doesn’t be so frightened any more.

 

The Third Chair

When I am in my ship, I see

     The other ships go sailing by.

A sailor leans and calls to me

     As his tall ship goes sailing by.

Across the sea he leans to me,

    Above the wind I hear him cry:

“Is this the way to Round-the-World?”

   He calls as he goes by.

 

The Fourth Chair

Whenever I sit in a high chair

   For breakfast or dinner or tea,

I try to pretend that it’s my chair,

   And that I am a baby of three.

 

Shall I go off to South America?

   Shall I put out in my ship to sea?

Or get in my cage and be lions and tigers?

Or – shall I be only Me?

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Vogl Anikó

Szerző Vogl Anikó 111 Írás
1978. október 24-én születtem Budapesten. Nagyon szeretem az irodalmat, a zenét és a természetet, közel áll hozzám a buddhista szemléletmód. Angol nyelvtanárként, angol szakos bölcsészként valamint szakfordító-tolmácsként diplomáztam. 2006. utolsó előtti napján megszületett Gergő fiam, akivel nem unalmas az élet! :-) Jelenleg angolt tanítok.