Schmidt Tibor : KARL KROLOW: SZERELMESVERS

 

 

Nem számít, hogy bal, vagy jobboldaladon fekszel-e,

dinnyét szelsz, vagy egy pohárban

vizet hagysz fényleni. Éjjel nélküled a gyertya szépsége is

éppoly érdektelen, mint a körötte vibráló levegő.

 

Délután egy páva – egy árnyas virágcsokor –

telepedett le az ablak előtt.

Kanalad egy tányér áttetsző málna fölött

a hatórai napfénybe mártogatod.

Szokod a sötétet, ezt az éjjelt,

amit nem te rajzoltál meg

sűrű fekete tussal,

szájadban könnyek ízével,

és csípős széllel a virágok közt.

 

 A csorba, fekete tetőcserép mögött elnémul a kabóca,

és a terítékről

a magányosság bukéját ízlelgetem

hallgatás és hallgatás  közt,

nélküled éjjel.

 

Amikor a csend ölel, a karórán fut a perc,

és szádban a cigaretta tövig ég,

mindegy, hogy bal, vagy jobboldaladon fekszel-e.

A csikket elnyomom és vele azt a másik világot, amelyben

nemrég még fakó selyemsál és barna cipő nélkül éltem.

Éjjel nélküled:

 

Hallom amint lélegzel

a csillagok alatt

 

.

Karl Krolow: Liebesgedicht

 

Auf der linken oder rechten Seite liegen gilt gleich,

Eine Melone zerschneiden oder das Wasser im  Glas

Leuchten lassen. Die Anmut der Kerze

Dahinter: belanglos wie schwebende Luft

In der Nacht ohne dich.

 

 

 

Als Nachmittag war, liess vor dem Fenster der Pfau sich

Wie ein schattiger Blumenstrauss nieder.

Du hieltest in der 6-Uhr-Sonne deinen Löffel

Über einen Teller durchscheinender Himbeeren.

Nun dulde das Dunkel ich,

Diese Nacht, die du nicht gemacht hast,

Mit zaher, schwarzer Tusche ausgezogen,

 

Mit dem Geschmack von Tränen im Mund

Und scharfem. Wind in den Blumen.

 

Hinter dem von Schwärze rissigen Ziegel.

Wird die Zikade still, und ich habe

Das Aroma der Einsamkeit zu schmecken bekommen am Tisch

Zwischen Schweigen und Schweigen

In der Nacht ohne dich.

 

 

 

Auf der linken oder rechten Seite liegen gilt gleich

In der Umarmung der Stille, wenn die Armbanduhr leicht

Die Zeit zählt, das Mundstück der Zigarette verascht . . .

Mit dem Finger durchstreich’ ich das Jenseits,

In dem. ich noch eben gelebt,

Ohne totes Halstuch und braune Schuhe,

In der Nacht ohne dich:

 

 

 

Ich hör’ unter Sternen dich atmen!

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Schmidt Tibor
Szerző Schmidt Tibor 503 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/