Sírjatok aranykürtök, Hektort sirassátok,
kocsihajtó bátyámat kísérje a zengés,
törött pajzsán jajgassatok trójai lányok,
s red?zzétek reá az emlékezés leplét.
Ã??sszel érni fog a búza s a véres harcok
tán sok évnyi reménységet tartogatnak még,
bölcs Szeléné holnap is el?zi az alkonyt,
de Hektor szemén örökre bolyong majd az éj!
Bátyám! Irigyelték a fenséges istenek
harci dics?séged, városod, s jó asszonyod,
féltek T?led vagy inkább túlzottan szerettek,
s most fent vigyáznak rád a magas Olimposzon?
Húgunk bukást jósol, láthatta halálodat
s tested s?r? lángnyelvek vörös erdejében?
Trója nélküled pusztul, s a görög hajókat
sem ?zzük el szemben istenek erejével!
Kérlelhetetlen a Moirák végs? kegye,
kik fonják s vágják az élet rövid fonalát,
magam gyönge voltam, el kellett volna vesznem,
hogy ne hordjon anyánk gyászi-leplet soha már.
Sírjatok törött dárdák, Hektort sirassátok,
mert életét sosem boríthatja felejtés,
utolért a sors vén keze, erószi átok:
szerelemért cserébe vesztettem h?s-testvért…
