Manifesztáció
Esténként kezedbe simulva, lecsúszva ültünk egy padon
Régóta felém se nézett
Róttuk az utcákat, nem akadt jobb dolgunk
Összetört, Kiborultam
Ajkai számhoz tapadtak, Én nedvesítettem üregét
Azóta se takarított
Gyakran nyakamon pihentette kezeit, a meghitt csendben
Mer?n szugerált
Néha összeszorította ?ket, engedtem neki
T?njek már el
Édesnek nevezett, s megosztott másokkal
Örök nyomot hagytam
Melegséget árasztott, H?vös maradtam
Bor voltam, Vörös
Bársony párnák közt váltunk eggyé, legurultam
Én lettem élete sz?nyegén a folt
Kimoshatatlan
Legutóbbi módosítás: 2007.11.13. @ 18:26 :: Tokár Alexandra
