Petyhüdt esküt tennék,
hogy a következ?ig soha többé,
ám nem lenne értelme,
tudod,
nem fért elme
október odújába,
csak a semmi dzsentri förtelme.
Most a betört elme
városkarámban
negédes teóriákkal lézeng.
Harangszó meg drogbólé zeng
bennem a Bazilikánál,
úgy érzem, a cs?d örök,
csupán bájcsutakolt cs?dörök
cirógatják
a cafka célvonalat,
aztán
h?seivel henceg a tér,
kókler ígéretével a tél,
de amíg defektes flakonból
lesz éterem,
fals testbeszéd terem
frigid éjjelek
riherongyain,
és szajhaként nyávogja a Nyugati,
hogy most élj.
Ócskavas a remény-rostély,
a szerelmes Andrássy
csatlósokkal
hetvenkedve l?dörög.
Borult agyvel? dörög
a Stefánián,
viszont sehol
a kazán sirokkója,
a zebrák sörényéb?l
nem szivárog évszag,
mert minden megálló
másik évszak.
