Galambos Viktor : Amerikai levelek – 3. folytatás

*

 

 

 

PETS — Baton Rouge 2003 júniusa 

 

Mi pedig folytatjuk az amerikai hétköznapokat. A napokban voltunk egy „Pets Mark” nevű áruházban, a nagysága egy jól megtermett európai Szuper Marketnek felel meg, de itt csak a család kedvenceinek való dolgokat árulják. Döbbenetes volt egy ekkora áruház tele kutya, macska, hal stb. eledellel és az elképzelhető és elképzelhetetlen szükségleteikkel, akváriumok, terráriumok, kutyaház, macska ház, macskamászkáló fa, kanis smerga szedő-fogó — nem is láttam a kutyák névjegyeit sehol az utcán —, szagtalanítok, bolhaporok és kitudja még mennyi… Azonkívül százféle díszhal, ékszerteknős, nyúl, hamszter egér, stb. stb.

Hogy mennyire bolondok az amerikaiak a házi álatokkal azt itthon kell kezdenem az előttem levő ablaknál, ahova ki van ragasztava egy cédula a tűzoltók figyelmében, amelyen fel van sorolva milyen „Pets” van a házba: kutya, macska, madarak… Más egyéb háziállat, hogy hány ember van a házba az nincs kiírva, az nem fontos!   

Kaptam egy pár reklámot, amin elég jól szórakoztam például: plaque és fogkő kontrol macskáknak, idézem:

„Épp úgy, mint az embernek a fogait, a macskáét is ápolni kell. Sajnos a macskák nem kefélik a fogukat, ezáltal plaque és fogkő rakodik a fogaikra, de ön ezt megakadályozhatja, és egészségesen tarthatja kedvence fogait, ha a ’Ponce’ cég granulátumait használja, amelyek kellemes íze és ropogós struktúrája biztosan megnyeri a macskája tetszését, és kalcium tartalmuk erősíti a macska fogait és csontjait!”

A teteje az, hogy egy kis keresgélés után itthon is megtaláltam a granulátumokat, amit a többi közé kevernek a két Mau-nak. Este a tízféle macskának való húskonzervek közül, egy-egy dobozzal kapnak. Ezek a konzervek íz és a macskák kora szerint vannak osztályozva, idézek:

„Science Diet — zamatos faltok, marhahús alapon, macskafajták tartására. Felnőtt macskáknak egy-hat éves korig. Garantált minőség!”

Ugyanez még ötféle ízzel, kis macskáknak külön, pincsi kutyáknak külön, dobermann kutyáknak is természetesen külön, stb. stb.

A terráriumba levő Tamás nevű ékszerteknős, pedig „Repto MIN” tudományosan összeállított kalcium és C vitaminban dús vízi-teknős és békaeledelt kapja!

Még egy reklám ragadta meg a figyelmemet, „PET INSURANCE” betegbiztosítás a kedvenceinek, teljes állatorvosi ellátással, gyógykezelésekkel, gyógyszerekkel.

Igaz negyven millió amerikainak nincs betegbiztosítása, na de ezek maguk tehetnek róla, mert például

az évi 10, 000 $ jövedelműeknek a 35%-ka nincs biztosítva, az évi 50, 000$ jövedelműeknél ez már csak 8. 5%!

Tanácsadó is van a kedvencek esetleges lelki problémainak a megoldására (nem vicc).

Befejezésül: Feronomok kutyáknak vagy macskáknak, amelyek az agresszivitásukat csökkentik! Embereknek nem árulnak…

Remélem megint kiadósan untattalak benneteket!

 

 

Kutya macska élet — Gainesville 2006. szeptember

 

Nézem a postát, persze megint egy rakás reklám, de kőződtük egy színes levelezőlap rajta:

 „It’s Your Birthday… Party your tale off !

Micsoda egy nagyapa vagyok — gondolom — nem tudom, kinek van születésnapja és angolul sem tudok már semmit, mi az, hogy partizad le a farkadat? Kinek a farkáról van itt szó? Hogy a félreértést elkerüljük, megfordítom a lapot, és tovább olvasom:

„Egészséget és boldogságot kívánunk neked az elkövetkező évben, és az összes nyalánkságokat, amiket egy ilyen különleges napra szánnak!”

Nem feszítem tovább, a címzett: Zippy Sheremet, a feladó pedig Millhoper Állatorvosi Rendelő — Gainesville, Florida. Talán még annyit, hogy Zippy az egyik Bengáli macska a „családban”.

 

Már régebbi Amerikai tartózkodásaimon is fennakadtam, hogy mennyire túlzott állat bolondok az amerikaiak, már beletörődtem, hogy hat-nyolcféle ízű macskaeledel van egy macska eledel konzerv szettben, hogy a kutyáknak külön samponjuk, fogkrémjük, fültisztító spray-ük, cukorkájuk, kekszük van, sőt már azt is láttam, hogy a Pat-Marketben minden kutyafajnak külön eledel kapható, csak nem fogja egy Dán Dog ugyanazt enni, mint egy Pincsi! Azt is elkönyveltem, hogy az üzlet karácsony előtt tele volt a „kedvenceknek” való karácsonyi ajándékokkal, de a mai levelezőlap betétezte a dolgot.

Még azt kell hozzáfőznöm, hogy mindezek ellenére imádom a kutyákat, és amint látom ők is engem, ha a „mamájuk” (Gabi) nincs itthon, akkor rajtam lóg mind a két ötvenkilós öleb.

Még jó negyven év múltán is lelkiismeret furdalásom van, hogy megöltem egy kutyát, mégpedig előre megfontolt szándékkal.

A szomszédunk kutyája volt és miután megöregedett, a szomszéd a kerítés mellé kötötte egy másfél méteres láncra, egy összetákolt láda mellé, amit kinevezett kutyaháznak. Idedobott neki naponta egy kis moslékot, de ezzel ki is merítette a gazda szerepét.

A szerencsétlen állat tele lett bolhával, annyira hogy éjjel-nappal rágta magát és vonyított kínjában. Az egész szőre kihullott, és ha az ember a kerítés közelébe ment, fekete lett a lába a bolháktól. Tibit meg Gabit, akik három-négy évesek voltak akkortájt, úgy összecsíptek, hogy aludni sem tudtak a viszketéstől.

 

Könyörögtünk a szomszédnak, fürdesse meg a kutyát, tegyen rá DDT-t, ha akar, vásárolunk neki.

Akkoriban ez volt az egyetlen rovarirtó, de csak a krumplit tették vele ehetetlené, az amerikaiakra fogva, hogy szórjak a Colorado bogarakat.

Egyszóval minden falra hányt borsó volt, szerencsétlen állat ott nyüszített éjjel-nappal csont és bőr szőrtelenül. Nem bírtam tovább nézni, kaptam egy állatorvos barátomtól egy sztrichin golyót, amit egy nagy szelet húsba rejtettem, szegény kutya utoljára jóllakott. Még mai is kétségeim vannak, hogy tényleg megszántam-e szegényt?

Most is itt vannak mellettem a kutyusok, szőrük csillogóra samponozva, fésülve, villogó fehér fogakkal, életükben nem volt bolhájuk, és amint hallom, ők is kapnak születésnapi jókívánságokat a doktor bácsijuktól. Kétszer naponta farkaskutya eledelt, és ha jó kutyák — persze mindig jók — egy kutyacukrot, egy ropogós szárított disznófület, vagy egy kutya kekszet, amit mindig jól nevelten megköszönnek egy pacsi nyújtással.

Legutóbbi módosítás: 2007.08.12. @ 10:27 :: Galambos Viktor
Szerző Galambos Viktor 43 Írás
Temesváron születtem, és éltem ötvennégy évig. Pár hónappal a forradalom előtt vándoroltam ki Izraelbe. Haifán dolgoztam egy tervezőintézetben, és nyugdíjazásom után költöztem ki ebbe a csendes kis faluba - amely a Carmel hegy alján fekszik, szőlőkkel és gyümölcsöskertekkel körülvéve. A falu Tokaj testvérfaluja. Sokszor jönnek a tokaji szőlőtermesztők látogatóba, ilyenkor nagy örömmel működünk közre - mint tolmácsok - a többi öt-hat magyarul beszélő falubelivel együtt. Innen is járnak Tokajba, de még nem volt alkalmam részt venni a küldöttségben.