Semmi vagyok,
s mint olyan
ne vegyetek komolyan,
büszkén vállalom semmiségem,
de büszke nem vagyok,
– büszkén vállalva, de mégse büszkén…. Ez valahogy logikátlan Csegő… Értemén, Érteni vélem, de az kevés…
csak hitem van és reményem,
élhetetlen életem eredménye,
– élhetetlen élet – ezt egy kicsit”költői túlzásnak”érzem…
szavaim néha nagyok,
pedig tudnod kell,
én egy senki vagyok,
egy toll az ég kezében,
folyatok erősen, szépen,
– folyatok erősen… – ehhez nem sokat tudok hozzászólni… Sok minden eszembe jutott, de az, hogy „tollként folyatsz erősen” – hát…
s a papíron pacákat hagyok,
örök irónnak volna lenni jó,
– jujjjjj! Csegő! Volna…lenni… ????
de fogyó tollbetét vagyok,
nem tudok mást felmutatni,
kár is kutatni,
ugyan mi, vagyok mi,
nálamnál több a semmi,
s mondaná a pszichiáter,
tipikus kór eset,
– az milyen, Csegő? A tipikus kór eset?
de nem tőle kapom az életet,
álmaim lehetnek hatalmas nagyok,
nekem tudnom kell akkor is, hogy egy senki vagyok,
mire ha ráébredt volna Buddha is a kivénhedt fa tövébe,
nem a kígyó magasodott volna óvóan fölébe…
—————————————————–
A végére sikerült egy fogható, látható képet összehozni…
álmaim lehetnek hatalmas nagyok,
nekem tudnom kell akkor is, hogy egy senki vagyok,
mire ha ráébredt volna Buddha is a kivénhedt fa tövébe,
nem a kígyó magasodott volna óvóan fölébe…
…. Ennyi a versből, ami érthető, érezhető, fogható, nem túlcsavart… Olyan „emberi”…
Ezt, így most nem publikáljuk, Csegő, viszont azt a részt, amit kiemeltem, szóval azt én „megtartanám” vers-magnak…és egy kis „rádolgozással” kibontanám…
Hajnal
Legutóbbi módosítás: 2014.04.06. @ 06:28 :: Tálos Csegő