(Melina Mercouri: http://youtu.be/1yM6y2ojdLY )
*
megírnám kedves mi fájt
s mi hozott enyhet
mitől üdült fel szívem
s hogy törte ketté testem
minden este kárhozat
de nem értenéd meg
minek az áldozat
megírhatnám de
hamisnak hittél
pedig csak rejtettem
mi olykor bántana
hogy mások tőre
ne húsodat szelje
hidd el tőlem
ez nem volt áldozat
megírnám kedves
hogy a tél is más most
a hó ha hull mintha metszene
a tavasz hiába hívja haza a fecskét
mert bennem mindig ősz van – ez így olyan sablonos. Mert bennem örökös az ősz. Úgy jobb lenne.
így tőlem mind
messze megy
a nyár susogó lombot
csak kertedben ölt fel
az enyémben szívem
szenved esztelen
földben kapaszkodó
erekben vérzem rendre
s már csak te tudod
a valóság bennünk
mitől lett meztelen
————-
Esztelen-meztelen. Milyen csúf páros. Az utolsó előtti szakaszt szerintem el is lehetne hagyni, nehezen értelmezhető, és olyan… „túl sok” vagy vele.
Legutóbbi módosítás: 2014.04.06. @ 06:35 :: Bakkné Szentesi Csilla