Bakkné Szentesi Csilla : de nincs kinek

(Melina Mercouri:  http://youtu.be/1yM6y2ojdLY )

*

megírnám kedves mi fájt

s mi hozott enyhet

mitől üdült fel szívem

s hogy törte ketté testem

minden este kárhozat

 

de nem értenéd meg

minek az áldozat


megírhatnám de

hamisnak hittél

pedig csak rejtettem

mi olykor bántana

hogy mások tőre

ne húsodat szelje


hidd el tőlem

ez nem volt áldozat


megírnám kedves

hogy a tél is más most

a hó ha hull mintha metszene

a tavasz hiába hívja haza a fecskét

mert bennem mindig ősz van – ez így olyan sablonos. Mert bennem örökös az ősz. Úgy jobb lenne.


így tőlem mind

messze megy


a nyár susogó lombot

csak kertedben ölt fel

az enyémben szívem

szenved esztelen

földben kapaszkodó

erekben vérzem rendre


s már csak te tudod

a valóság bennünk

mitől lett meztelen

————-

Esztelen-meztelen. Milyen csúf páros. Az utolsó előtti szakaszt szerintem el is lehetne hagyni, nehezen értelmezhető, és olyan… “túl sok” vagy vele.

Legutóbbi módosítás: 2014.04.06. @ 06:35 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.