Bakos Erika : Múlt sebek

 
Feszül néha a múlt sebe rajtam,
ha elmém a végtelenbe réved,
mert mellém simul mindig-emléked,
lélekláng tested hívom a bajban.
 
Olyankor fáj minden maréknyi hús,
ám a sosem feledett érzések
átélését hozza el fénylényed,
mégsem mossa ki belőlem, mi bús.
 
Átkos, gyötrő a nélküled-hiány,
tudom, még hallod suttogó imám,
mikor törlöm a hajnal-könnyeket.
 
Szűk ez a föld, ha ragyog őr-szemed,
szétroppant a létmocsok-döbbenet,
s álmokra lépek sorsom kavicsán.

Legutóbbi módosítás: 2014.01.05. @ 16:04 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.