Az Égtájak merőlegesén (Auktor, 1996) és A gyújtópont tökélye (Codex Print, 1998) című verseskötetei után az E-Book Könyvház és Kiadó gondozásában Stációk címmel jelent meg Bátai Tibornak elektronikus kötete.
stációk
a hűség csaknem természetes kopása kezdetben szinte észrevétlenül lazulnak a ragaszkodás eresztékei mígnem hogy az ácsolat szét ne essen kapkodva beütöd a megszokás durva szegeit de már sejted egyenes út vezet innen a legyen hát közönyéig amiből előbb vagy utóbb kiviláglik a magad előtt is titkolni próbált cserbenhagyás majd igazolásul a gyalázatra az elpártolás csupán az első fok az árulás árnyalatai szerint felosztott skála nullpontja alatt a szembefordulás immár megtervezett lesz akár a tudatos elhatározás végül a gondatlanságból ejtett sebekben a kés végsőkig kéjes megforgatása
Fényérzékeny lemezre festett stációk
gondolatok Bátai Tibor versei elé
Színes és változatos Bátai Tibor költészete, világa, amit az ősök tisztelete és a becsület fémjelez.
Makacsul keresi a túlpartot, a lehetőségek hazáját, érzéstelenítés nélkül tárja fel lelkét, biztosítókötél nélkül veti magát a mélybe, hogy tapasztalatain keresztül szembesítse az Olvasót saját tévedéseivel, a felfedezés örömével, kínjával.
Őszinte hittel tiltakozik a gyűlölet, az előítélet, az agresszió, a képmutatás ellen. Ennél a hiténél csak szerénysége nagyobb. De ok nélkül kételkedik olykor önmagában még akkor is, ha az elismerés hiányával nem tud mit kezdeni, hiszen alkotásaiban otthon érezheti magát minden humánus, mások gondjaira érzékeny ember.
Emberi tulajdonságokat boncol: „aki sértett, önmagának is megbocsát”. A bárány szemével nézi a történéseket, megtisztulást ír a világnak, ugyanakkor nem hagy mentséget a gyalázatnak. Hangjában általam tisztelt és szeretett költők hanghordozást vélem hallani, mintegy megerősítve azok – ma már kihalóban lévő – fogalmait.
Nem vádaskodik, pontosan veszi célba üzenete címzettjeit, ha kell vitriollal fűszerezve a génjeibe írt ragaszkodás gondolatait. „Verstett”-ei igazolják a becsülettel, tisztességgel élő hétköznapi hősök életét. Rendíthetetlenül reménykedik, és mondanivalóját sortörésekkel súlyosbítja:
„s a történet – kell, hogy reméljük –
véget nem e korcs-
mában ér!”
„Teremtő fény”-t ír a tájra, amit a „duende fekete szivárvány”-a sem sötétíthet el.
Szeretettel ajánlom költőtársam verseskötetét, hogy hitünk erősödhessen, mert Bátai Tibort olvasva „Amputált szárnyak csonkjai”-val is képesek leszünk repülni.
Agárd, 2012. november 8-án
Pethes Mária
mindig félreértik
az elnyomatás visszatérő jubileumai
Arad meg november negyedike
eltérő forgatókönyvekkel
azon az őszön előbb a piszkos munka
azután ígéretek sem
ötvenhatban pedig folyton fogyatkozó
fogadkozások a vívmányok megőrzésére
a megtorlás eszkalációjának bevezetéseként
s minden ígéret kimondatlan visszavonása
visszamenőleg is a hallgatás
közmegegyezéssé kényszerítése
a hóhér előtt akasztófákról beszélni
s a hazugokat esküvésekre meg adott szóra
emlékeztetni sosem volt komilfó
különben is a hatalom mindig igazat mond
a hatalmat mindig félreértik
olybá tűnik ez a természete
azok a hódítók megtehették
hogy ne lelkesüljenek Kossuth temetésén
s ha a rend változott is azért
még jó ideig ugyanők diktálták
ezek a meghódoltak végül kénytelenek voltak
eltűrni renegátjaik jelenlétét a Hősök terén
remélve félig-meddig másnap is
beleszólhatnak még akármilyen rendbe
azok legalább nem adtak okot
nem is egy újabb félreértésre
Bátai Tibor: Stációk
ISBN:978-615-5286-20-9 Mérete: 805 KB Oldalszám: 99 oldal Könyv mérete: 210×297 Kiadó: E-book Könyvház és Kiadó Terjeszt?: E-book Könyvház és Kiadó Formátum: pdf Elektronikus megjelenés éve: 2012
e-konyvbolt.eu/shop/batai-tibor-staciok
megint: fegyverletétel
zászlók gondosan összecsavarva
újra csak az erőgyűjtés
csökönyös buzgalma marad
kiürítendő terep a mező
hol rekedtél
de a túlpart továbbra is cél
stratégiai
a szembesülés ezúttal is
példásan fegyelmezett
ám legbelül
már egykedvű bizonyosság
a leterített lábnyomok felől
szerelvényt igazítasz tehát
és lélekben gúlába rendezed
a fegyvereket
„Nagy László, Pilinszky számomra a földi létben betöltött aktuális státusuktól függetlenül a kortárs költészet elszakíthatatlan része, ahogyan Ratkó József és Utassy Dzsó is. Módomban állt évekig együtt dolgozni Csoóri Sándorral, aki az Illyés Alapítvány kuratóriumának első elnöke volt, továbbá megismerni az erdélyi Kányádi Sándort, Markó Bélát, Szőcs Gézát (s noha nem költő a szó klasszikus értelmében, nem hagyhatom itt említés nélkül a drámaköltő Sütő Andrást sem!), a Balassi-kardos, kárpátaljai Vári Fábián Lászlót, a felvidéki Tőzsér Árpádot és Hodossy Gyulát, a vajdasági Csorba Bálát. Csoóri, Vári Fábián és a novellista vajdasági Dudás Károly megtisztelt azzal is, hogy elolvasták a dolgaimat, és elláttak biztató tanácsaikkal.” – Bátai Tibor
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
