H.Pulai Éva : MEGJELENT!

Bátai Tibor: Stációk (verstettek az ezredelőről, 2001-2009)

 

 

 

Az Égtájak merőlegesén (Auktor, 1996) és A gyújtópont tökélye (Codex Print, 1998) című verseskötetei után az E-Book Könyvház és Kiadó gondozásában Stációk címmel jelent meg Bátai Tibornak elektronikus kötete.

 

 

stációk

 

a hűség csaknem természetes kopása kezdetben szinte észrevétlenül lazulnak a ragaszkodás eresztékei mígnem hogy az ácsolat szét ne essen kapkodva beütöd a megszokás durva szegeit de már sejted egyenes út vezet innen a legyen hát közönyéig amiből előbb vagy utóbb kiviláglik a magad előtt is titkolni próbált cserbenhagyás majd igazolásul a gyalázatra az elpártolás csupán az első fok az árulás árnyalatai szerint felosztott skála nullpontja alatt a szembefordulás immár megtervezett lesz akár a tudatos elhatározás végül a gondatlanságból ejtett sebekben a kés végsőkig kéjes megforgatása

 

 

 

Fényérzékeny lemezre festett stációk

gondolatok Bátai Tibor versei elé

 

Színes és változatos Bátai Tibor költészete, világa, amit az ősök tisztelete és a becsület fémjelez.

 

Makacsul keresi a túlpartot, a lehetőségek hazáját, érzéstelenítés nélkül tárja fel lelkét, biztosítókötél nélkül veti magát a mélybe, hogy tapasztalatain keresztül szembesítse az Olvasót saját tévedéseivel, a felfedezés örömével, kínjával.

 

Őszinte hittel tiltakozik a gyűlölet, az előítélet, az agresszió, a képmutatás ellen. Ennél a hiténél csak szerénysége nagyobb. De ok nélkül kételkedik olykor önmagában még akkor is, ha az elismerés hiányával nem tud mit kezdeni, hiszen alkotásaiban otthon érezheti magát minden humánus, mások gondjaira érzékeny ember.

 

Emberi tulajdonságokat boncol: „aki sértett, önmagának is megbocsát”. A bárány szemével nézi a történéseket, megtisztulást ír a világnak, ugyanakkor nem hagy mentséget a gyalázatnak. Hangjában általam tisztelt és szeretett költők hanghordozást vélem hallani, mintegy megerősítve azok – ma már kihalóban lévő – fogalmait.

 

Nem vádaskodik, pontosan veszi célba üzenete címzettjeit, ha kell vitriollal fűszerezve a génjeibe írt ragaszkodás gondolatait. „Verstett”-ei igazolják a becsülettel, tisztességgel élő hétköznapi hősök életét. Rendíthetetlenül reménykedik, és mondanivalóját sortörésekkel súlyosbítja:

 

„s a történet – kell, hogy reméljük – 

véget nem e korcs- 

mában ér!”

 

„Teremtő fény”-t ír a tájra, amit a „duende fekete szivárvány”-a sem sötétíthet el.

 

Szeretettel ajánlom költőtársam verseskötetét, hogy hitünk erősödhessen, mert Bátai Tibort olvasva „Amputált szárnyak csonkjai”-val is képesek leszünk repülni.

 

Agárd, 2012. november 8-án

Pethes Mária

 

 

mindig félreértik

 

az elnyomatás visszatérő jubileumai

Arad meg november negyedike

eltérő forgatókönyvekkel

azon az őszön előbb a piszkos munka

azután ígéretek sem

ötvenhatban pedig folyton fogyatkozó

fogadkozások a vívmányok megőrzésére

a megtorlás eszkalációjának bevezetéseként

s minden ígéret kimondatlan visszavonása

visszamenőleg is a hallgatás

közmegegyezéssé kényszerítése

a hóhér előtt akasztófákról beszélni

s a hazugokat esküvésekre meg adott szóra

emlékeztetni sosem volt komilfó

különben is a hatalom mindig igazat mond

a hatalmat mindig félreértik

olybá tűnik ez a természete

azok a hódítók megtehették

hogy ne lelkesüljenek Kossuth temetésén

s ha a rend változott is azért

még jó ideig ugyanők diktálták

ezek a meghódoltak végül kénytelenek voltak

eltűrni renegátjaik jelenlétét a Hősök terén

remélve félig-meddig másnap is

beleszólhatnak még akármilyen rendbe

azok legalább nem adtak okot

nem is egy újabb félreértésre

 

 

 

Bátai Tibor: Stációk

 

 

 

ISBN:978-615-5286-20-9 Mérete: 805 KB Oldalszám: 99 oldal Könyv mérete: 210×297 Kiadó: E-book Könyvház és Kiadó Terjeszt?: E-book Könyvház és Kiadó Formátum: pdf Elektronikus megjelenés éve: 2012

 

 

e-konyvbolt.eu/shop/batai-tibor-staciok

 

 

 

 

megint: fegyverletétel

 

zászlók gondosan összecsavarva

újra csak az erőgyűjtés

csökönyös buzgalma marad

kiürítendő terep a mező

hol rekedtél

de a túlpart továbbra is cél

stratégiai

a szembesülés ezúttal is

példásan fegyelmezett

ám legbelül

már egykedvű bizonyosság

a leterített lábnyomok felől

szerelvényt igazítasz tehát

és lélekben gúlába rendezed

a fegyvereket

 

 

 

„Nagy László, Pilinszky számomra a földi létben betöltött aktuális státusuktól függetlenül a kortárs költészet elszakíthatatlan része, ahogyan Ratkó József és Utassy Dzsó is. Módomban állt évekig együtt dolgozni Csoóri Sándorral, aki az Illyés Alapítvány kuratóriumának első elnöke volt, továbbá megismerni az erdélyi Kányádi Sándort, Markó Bélát, Szőcs Gézát (s noha nem költő a szó klasszikus értelmében, nem hagyhatom itt említés nélkül a drámaköltő Sütő Andrást sem!), a Balassi-kardos, kárpátaljai Vári Fábián Lászlót, a felvidéki Tőzsér Árpádot és Hodossy Gyulát, a vajdasági Csorba Bálát. Csoóri, Vári Fábián és a novellista vajdasági Dudás Károly megtisztelt azzal is, hogy elolvasták a dolgaimat, és elláttak biztató tanácsaikkal.” – Bátai Tibor

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1142 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva