Kép: Tóth Eszter – Kis szolgálólány
Valaki javasolta, hogy néhány hete feltett Múltba futó gondolat c. versemet írjam meg a cseléd szemszögéb?l is.
Megtörtént – itt van.
Valaki javasolta, hogy néhány hete feltett Múltba futó gondolat c. versemet írjam meg a cseléd szemszögéb?l is.
Megtörtént – itt van.
Míg ‘naccsága’ a promenádon korzóz,
s libben a napfény karján oly lazán,
bizony, a sorsa nem ilyen der?s ám
a szegény kis cselédnek otthon.
Reggel várja a padlófényesítés,
sehol sem maradhat egy porszem,
lelke a messze-távolban jár közben
– jó, hogy a fantáziának nincs kerítés!
A konyhában álnok krumplihalom zordul
hegyomlásként, szakad szegény fejére,
míg pucolja a sáros szemeket, vére
serked a kést?l, s szemébe könny tolul.
Ruhája mindig makulátlan legyen,
mire az úrn? végre hazatéved
– szeme a vágyott szabadságba réved –
s gyorsan kötényt cserél közben…
***
A vers el?zménye: Múltba futó gondolat
Legutóbbi módosítás: 2012.09.15. @ 14:08 :: Havas Éva
