P. Tóth Irén : Értetlenül

Nyomtatás

Jobb lenne másik útra lépni,

mely máshova visz,

nem ugyanoda mindig,

hol indák kapaszkodnak belém,

hol sár,

homok,

gaz nő talpam alatt.

Férgek rágták gyökereimet.

Én hagytam,

hallgattam…

azóta kóborlok lenni

és nem lenni között,

sivatag-föld,

sivatag-ég –

elég volt,

több is mint elég.

Annyi mindent tudtam volna még,

de éjszaka volt,

egyszerre dúlt bennem

akarás és félelem…

Nem értettél meg sohasem.