P. Tóth Irén : Értetlenül

Jobb lenne másik útra lépni,

mely máshova visz,

nem ugyanoda mindig,

hol indák kapaszkodnak belém,

hol sár,

homok,

gaz nő talpam alatt.

 

Férgek rágták gyökereimet.

Én hagytam,

hallgattam…

azóta kóborlok lenni

és nem lenni között,

sivatag-föld,

sivatag-ég –

elég volt,

több is mint elég.

 

Annyi mindent tudtam volna még,

de éjszaka volt,

egyszerre dúlt bennem

akarás és félelem…

 

Nem értettél meg sohasem.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.28. @ 15:48 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.