Első felvonás
Mester és tanítványa pár mondatban beszélgetnek, szokásos háttér és belső problémák mellett.
— Mester, elérhetem-e valaha is a megvilágosodást?
— Nem fiam. De miért kérdezel tőlem ilyet?
— Hát kitől kérdezzem, Mester?
— Önmagadtól fiam, önmagadtól…
Második felvonás
Mester és tanítványa negyed órán keresztül beszélgetnek, szokásos háttér és újabb belső problémák mellett.
— Mester! Önmagamat kell megismernem, rájöttem, igazad van.
— Nekem?
— Lehet belőlem Mester valaha, Mester?
Harmadik felvonás
Mester és tanítványa másfél órán keresztül beszélgetnek, szokásos háttér és egyre újabb és újabb belső problémák mellett.
— Mester! Éles figyelmemmel feltártam mindazt, amiből vagyok. Tudom már kit hívok magamnak, és mik a pszichés mozgató erőim.
— Értem fiam. És most arra válaszolj: jobb így?
— Hát persze Mester…
— Az Út: kérdések nélkül lenni.
— Hogyan kell azt csinálni?
Negyedik felvonás
Mester és tanítványa. Nem szólnak, nem is beszélgetnek, szokásos háttér mellett.
— Mester?
— Nekem.
— Kinek?
— Elhittem?
— Végig?
— Talán, azt hiszem.
— Lehetetlen!
— Éppen…
Függöny
Mester és tanítványa meghajolnak, de nincs ki megtapsolja őket. Ruhájukat levetve kidobják a nem létező közönségnek. Mindenki el. Kisvártatva két ember jelenik meg az üres nézőtéren. Összeszedik a ruhákat, éppen négy garnitúrát találnak, amik ráadásul összekeveredtek. Válogatják, válogatják…
— Legyen belőlem Mester?
— Éppen belőled? De milyen?
— Mindegy. Mind egy.
*
— Záróra! Mit keresnek még mindig itt? Menjenek már haza! Nem volt még elég? Hogy még mindig nem unják! Állandóan megvilágososdit játszanak. Olyanok, mint a gyerekek.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.31. @ 17:16 :: Ady Ágota Melinda
