Radnó György : Hajnali kép

2011 ?sz

Sápadt hajnalon, ülök a gondolataim partján,

ékezeteket dobálok az ötleteim taván.

Elheverek, társaim millió-egy gond-bogár.

A f?szálak az ég felé támadásba lendülnek,

majd feladják és tetszhalottként elfeküdnek.

A sötét éj rám telepszik, burkoltan bókol,

nem szégyell, és szememre csillagokat csókol.

A Nap ölében a Hold meztelen lejti táncát,

örök frigyükb?l utód nincs csak paráznaság.

Minden nap egybe-kelnek, mint ifjú szerelmesek,

évmilliók óta csak jönnek és nappal elmennek.

Sarkcsillag az örök agglegény, mindig integet,

sosem volt párja, egyedül él, figyel és jelez.

Szétfolyik az álom testemben, a szememre fut,

mit ezután látok már a múlt, vagy jöv?m talán?

A földdel együtt gurulok a végzet felé némán.

______________________________________________________

Kedves György!

Beküldése inkább prózaként hat.  Sok benne a ragrím: partján, taván, lendülnek, elfeküdnek bókol, csókol. Ritmikailag és tartalmilag sem éri el a f?oldalra kerüléshez szükséges szintet.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.26. @ 22:12 :: Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...