N?véremnek- a mennyországba -2011 január 25.
Sírod messze van nagyon, oda el nem mehetek fogadd el ezt a verset virágok helyett.
Sírod messze van nagyon, oda el nem mehetek fogadd el ezt a verset virágok helyett.
Hajnal
korai ébredés
még nincs óra
nincs fény
sehol sem égnek csillagok
agyamba váj az érdes gondolat
– tíz éve múlt –
emléked elhagyott
csupán dermeszt? üresség maradt.
Pergetem a napokat sorba
lassan kiszámolom
ez az a nap
ez
gyertyák gyúlnak
szívbéli tárt tájakon
Utolsó útjaink együtt
az ?szbe hajló Mátra
térdelek mögötted
ölellek
míg fájdalmat cipel? mellkasod
a búcsú szavait magába zárja
Hiányod szavakkal
ma sem tudom mérni
kinyílik bennem a fájdalom
sírodra gondolatban
szeretetem emlékkavicsait
odadobom…
kóválygó fénytelen nap
minden furcsa és idegen
múlt vagy csupán
sárguló papírlapok
?rizgetik arcod még nekem
Nem nem nem
kiáltani kés?!
Szavad szemed lelked
hegyek és tengerek
ajándék voltál a földön
– kiraboltál halál –
de kincseit magaddal nem viszed
