Marthi Anna : Kedves sapim!

ismét nagy a hó, s míg dobogó szívvel
kaptat föl a hegyre, nélküle a füle is
jéghideg maradna…

Hóvilág van, s mire bel?lem

egy hó-leány el?merészkedne,

szeretve fityeg, vár a sapimon,

egy hóvirág-fej, kit?zve tavaszra,

s míg lecsöpögök a pilisi dombról

lihegve, a fülembe meleg pára g?z,

?nz? érvem egy szállingózó holnap!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.26. @ 07:35 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak