Juhász Magda : Dévénynél

Nyomtatás

Dévénynél

Én nem tudom mi fáj, de úgy sajog
a gondolattól a szívem, hogy itt vagyok.
Itt állok egy rom tetején, ———zavaró az „itt” ismétlése. Talán: egy rom tetején állok
s míg lent kanyarog a Duna,
könnyeim hullnak alá, – patakokban.
Én nem tudom mi fáj, de egyre azt érzem, —de egyre csak azt érzem
hogy hazám romjain állok, itt e büszke bércen. — és újra az itt. Mivel a vers bevezet?jében utalsz, hogy hol állsz, felesleges az ismétlés.
Hogy a föld alól millió kéz nyúlik az égre fel:
Óh igazságot, igazságot érjetek el!
Igazságot!
Ezt kérik ma már milliók,
de nem válaszolnak rá, a bitorlók.
Mert, hogy a földdel együtt minden oda lett,
amit századok alatt épített egy nemzet,
kit érdekel? Hisz oly kicsik vagyunk,
csak hajladozunk a szélbe’
hol ide, hol oda d?lve,
igazságot, megértést remélve.
E közben gyakran egymásnak esünk,
és küzdelmünkben semmire se megyünk.
Igazságot!
De hol van az igazság? Nekünk ez, másnak amaz fáj.
Kergetünk egy álmot, de nem érjük el soha,
mit aláírt egyszer a sok ostoba,
dogma lett. Csak a szívünk vérezik érte, —vérezik? Modoros, nem szép.
magyarnak ott már, nem terem kenyere.
B?nbak lett egykor ez a kicsiny ország,
idegen nemzetek behabzsolták.
Ajándékká vált országunk leggazdagabb része,
de nem önként adtuk az idegen kézbe.
Visszacsatolni nem fogják, nem, soha,
ott, már más népeknek van az otthona.
Milliók életét feldúlni nem lehet,
maradjon csendes az emlékezet.
Csak legbelül fájjon, legbelül égjen,
de fegyver ezért újra ne legyen a kézbe’,
ne hulljon több vér, ne sírjon több szem,
ha igazság nem is, békesség legyen.
Nyugodjatok h?sök, nyugodj meg Nemzetem

—

Magdolna, a gondolat nemes, de így, ebben a formában, közlési módban, nem állja meg a helyét, mint vers. A sok szóismétlés, a közhelybe hajló gondolatok, sablon mondatok, mind, mind negatívumai az írásnak. Természetesen vannak benne szép gondolatok is, azok viszont kevesek, hogy szép, érthet? üzenet, gondolatmenet alakuljon ki, mely maga  a vers.

Bár nem hangos vers, én mégis nagyon hangosnak érzem. A központozással is gond van. Ott van vessz?, ahol nem kéne, ott van pont ahol nem kéne, és mindez fordítottja is igaz.

Tudom, hogy a kétségbeesés, a tehetetlenség irat ehhez hasonló hangulatú gondolatokat, de ebben az esetben érvénybe lép ” a kevesebb, több lenne” …érzés.