válaszvers Péter Erika: Rozsdás glóriák cím? versére
s amikor a gyertyák csonkig égtek,
s a hajlott emberek hazatértek,
megszólal a csend a kövek között,
s mind, aki már elköltözött,
eljön egy kicsit ünnepelni,
a sötétben telt
öt, tíz, száz, ezer évet elmesélni,
hátha történt valami érdekes
ott, ahol megállt az id?,
hol a perc egy esztend?
láthatatlan hangok,
kóbor szellemek
járják egyéjszakás táncukat
az alvó dombok felett
s amikor szürkül, huss!
elszalad mind,
elt?nik nyomtalan,
hadd higgyék a még fent lakók,
hogy ? békén pihen – és ? is, meg ? is…
higgyék, hogy mind kortalan,
bármit mond az értelem,
?k a gy?ztesek, túl az életen
higgyék, mert ez a való,
csak minden évben egyszer
eljönnek, hogy játsszák a múltat,
míg el nem nyeli ?ket
a ködös téli reggel,
s a novemberi homály
